Gondoljon arra az időre, amikor külföldre utazott, és mélységesen bosszantotta magát az az állandó kérdés, hogy hogyan szeretné felszolgálni az ételt. Vagy milyen gyanúsan kedves és barátságos volt az a pincér.

De gondoljon arra is, ha külföldön volt, belépett egy kávézóba, és egy pincér csak rám mosolygott, és arra várt, hogy egy szó nélkül is megrendelje. . Nem a legudvariasabb, igaz?

Adja meg a magas kontextusú és az alacsony kontextusú kommunikációs stílusokat.

Csak éttermi kérdésekről van szó, vagy tudnia kell velük a következő során megbízás külföldön? Ebben a cikkben megosztom azt, amit olaszként (magas kontextusú kultúra) tanultam egyéves ausztráliai kinevezésem során (nagyon alacsony kontextusú kultúra). Maradj velem, hogy megtudjam, miért javíthatja ennek a kulturális dimenziónak az elsajátítása a tengerentúlon a személyes és szakmai sikereidet.

A magas kontextusú kultúrákban sok minden történik a „levegőben”. Van olyan hallgatólagos tartalom, amelyet nem kell megfogalmazni. Azért választja ezt a steak-házat, mert tetszik, ahogy grillezik a pecsenyéjét, és néhány szóval megkapja, amiért oda jött. Edward T. Hall antropológus Kezdetben a kultúrán túl (1976) című könyvében dolgozta ki a koncepciót. Gyorsan előre negyven év, és az INSEAD professzora, Erin Meyer a Kulturális térkép (2014) című könyvében ismét felveszi a nyolc alapvető kulturális dimenzió egyikeként. A „Kultúrtérkép” -ban minden országot besorol minden egyes ország kutatási adataival. e nyolc dimenzió egyike. Borítóként olvastam Erin Meyer könyvborítóját, és nem tudom eléggé ajánlani a globális gazdaság élvonalába tartozóknak. Az olyan országok, mint Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Szingapúr, Szaúd-Arábia, Kína, Japán, Erin Meyer kutatásai szerint a magas kontextus kategóriájába tartoznak.

Alacsony kontextus

Alacsony kontextusú országokban a dolgokat még egy kicsit jobban meg kell fogalmazni. Üzenetének világosnak és pontosnak kell lennie. Ha udvariasnak akarsz tűnni, hajlandónak kell lenned fogadni az idegeneket és köszönetet mondani a buszsofőröknek, amikor leszállsz. Egy mosoly nem fog. Erin Meyer Ausztráliát, az Egyesült Államokat, Kanadát és kisebb részben az Egyesült Királyságot az alacsony kontextusú oldalon foglalja el. E két ellentétes kommunikációs stílus létezésének antropológiai oka azon alapul, hogy a különböző populációk hogyan fejlődtek. Az olyan országok, mint Japán (extrém magas kontextusban) vagy Olaszország, kulturálisan homogének maradtak fejlődésük során, hozzászokva a jelentés átadásához vagy növeléséhez nyelv nélkül is. Ezzel szemben a bevándorlási hullámok által lakott országok (például az Egyesült Államok vagy Ausztrália) pontosabb kommunikáció szükségességét érezték a félreértelmezések elkerülése érdekében.

Ausztráliában töltött időm alatt vezetőként dolgoztam a a világ egyik legnagyobb orvostechnikai vállalatának marketing és orvosi oktatási csapata. MBA-ből frissen úgy éreztem, készen állok arra, hogy ne csak megtanuljam megfogni a hullámokat a Manly strandon, hanem próbára tegyem kulturális intelligencia képességeimet és azt, hogy milyen gyorsan tudok alkalmazkodni.

Az eset

Az egyik heti, folyamatban lévő marketing-találkozónkon áttekintettük az ügyfelek támogatás iránti kérelmét. Ahogy gondoltam ezt a kérést, frissítettem a csapatot arról, hogy hol szálltam le. “Az ügyfél által megosztott információk nem tisztázták, mire lesz ez a pénz” – mondtam értetlenül sugallva, “ez nem hagy sok választási lehetőséget…”

A csapat elhallgatott és majd megpróbálta a jóhiszemű feltételezés mellett a továbblépés mellett szorgalmazni. Meglepett a csapat reakciója, mintha nem értették volna meg, amire gondoltam, vagy ha a tisztviselőnek történő pénzadás jogi következményei nem voltak mindenki számára világosak. Megpróbáltam tisztázni, valójában még rosszabbá téve: “Amíg nem tudjuk kiírni, hogy törvénytelen kérelemről van szó, nem feltételezhetjük, hogy nem az. Itt meg kell védenünk a vállalatot.” Az ausztrál vezető csapattag a szavamra ugrott: “Miért kell feltételeznünk a legrosszabbat? Ez nevetséges, tessék, meg kell mutatnunk az együttműködést ügyfeleinkkel! ” Ujjaival a laptopján ülést tartott, hogy megbeszélést alakítson ki a megfelelőségi csoporttal: “Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes. Nézzük meg, át kell-e élnünk ezt a hülyeséget!”

A találkozó a a megfelelésért felelős tisztviselőre közvetlenül ezt követően került sor, és megerősítette az óvatossági álláspontomat, kiemelve a potenciálisan törvénytelen megkeresés jogi következményeit.

1. kulturális buktató – Én és az ügyfél

Amikor nem tettük meg megkapjuk az ügyféltől a szükséges információt, még többszöri kérés után is beindult a magas kontextusú kommunikációs stílusom. A lencsén keresztül rosszindulatú mintát láttam ebben a vásárlói viselkedésben. Számomra “a levegőben” volt.

Lehetséges, hogy inkább személyes megítélésről volt szó, mint kultúráról?Túl sokat feltételeztem? Nehéz kimondani, de a kultúra befolyásolja felfogásunkat és az agyunkat a maga módján köti össze, tehát számít?

Mit kellett volna tennem? Utólag úgy kellett volna dolgoznom a csapatommal, hogy újra elérjem az ügyfelet, amíg kifejezetten megtagadtuk az információk megosztását, vagy végül megszereztük őket.

2. kulturális buktató – Én és a Csapat

Magas kontextusú társadalomból származva azt gondoltam, hogy az üzenetem egyértelmű: “itt valami baj van, jogi szempontból releváns módon, dobjuk el ezt, és lépjünk tovább.” Végeztem a kellő körültekintéssel az ügyben, és ezek voltak a megállapításaim. Miért nem látta a csapatom ugyanúgy?

Utólag, alacsony kontextusú kultúrában, ez volt hogy pontosabbá tegyem üzenetemet minden lépésnél, amely elvezetett ehhez az ajánláshoz. Például, ha újra megkerestük volna az ügyfelet, megemlíthettem volna, hogy végül megtagadták az információk megadását, így a végső ajánlás jobban emészthetővé vált Másodszor emlékeztethettem volna a csapatot arra, hogy a következő jóváhagyók mit szeretnének látni, ha zölden jelölik meg a támogatási kérelmet, és megmutatják nekik, hogy nem rendelkezünk vele.

Az egyik kísértés az az érv, hogy ésszerű lenne elvárni, hogy az olyan országok, mint Ausztrália, olyan sokféle kultúrával, elnézőbbek legyenek a különböző stílusok iránt. Ez azonban meglehetősen gyenge érvnek bizonyul. Bár egyes országok lakossága több etnikumot is tartalmazhat, ez nem azt jelenti, hogy nincs olyan uralkodó szuperkultúra, amely valamennyien megbékélnek.

Elvihetők

Tehát a következő külföldi megbízásakor egy olyan országban, amelynek kommunikációs stílusa eltér a tiétől,

• lepároljuk az üzenet, amelyet meg kell osztanod a közönségeddel;
• légy tisztában azzal, hogy a kommunikációs stílusod hogyan fogja befolyásolni azt, amit mondasz, és hogyan fogod elmondani. Ha túlzottan explicit vagy egy alacsony kontextusú kultúrában, akkor úgy érezhetik, mintha gyermekként kezelnék; ha túl implicit vagy alacsony kontextusú kultúrával, feltételezhetik, hogy nem tudod, miről beszélsz;
• gondolj át az üzeneted nem adaptálásának következményeire;
• végül , állítsa be az üzenetét, és utána kapjon visszajelzést, hogy segítsen finomítani kommunikációs stílusát az adott közönség számára.

Szokás teremtményei vagyunk, és annál inkább foglalkozunk különböző kultúrákkal való kommunikációval és nyitott elmét tartva annál inkább naturálissá válunk, ha ezeket a hiányosságokat figyelembe vesszük.