Liam Neeson elbeszélésével ez a dokumentumfilm – vagy három részben, vagy egy 85 perces film – azonosítja az 1916-os lázadás eredetét a tizennyolcadik század végi függetlenségi mozgalmakban. Mind az amerikai szabadságharc, mind a francia forradalom segített megalapozni azt a vágyat, hogy a gyarmatosított nemzetek megszabaduljanak az imperialista igától és önállóan csapjanak ki.
Írországban ezt a szellemet táplálta az a felfogás, hogy a brit kormány nem igazán érdekelték jólétüket. Ez különösen nyilvánvaló volt az 1840-es és 1850-es évek burgonya-éhínségénél, amikor emberek ezrei haltak meg vagy emigráltak az Egyesült Államokba. Amint odaértek, átitatta őket a “tehet” -szellem, amely segítette őket a függetlenség felé való elmozdulás megerősítésében.
Ruan Magan dokumentumfilmje egy ismerős mesét mondott el, amelyet az egyik már a 100. évfordulója alkalmából sugárzott műsorokban mesélt el. A felkelés évfordulója. Ami másoktól megkülönböztette, lenyűgöző archív felvételek és interjúk voltak néhány főszereplővel, akik abban az időben ott voltak. Az első kézből való visszaemlékezések hallgatása tudatosította bennünket, hogy miként tekintenek a lázadásra: Az ír nacionalisták esélyt jelentettek az önérvényesítésre, de a közönséges állampolgárok számára felesleges kényszerként tekintettek rá, különösen akkor, amikor olyan sok ember halt meg a konfliktus következtében.
Mint sok dokumentumfilm esetében, az EASTER 1916 is megölte Írországban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában dolgozó akadémikusok szakértői véleményeiből áll. Míg ártó és gyakran megfogalmazott nézeteket kínálnak, ennek a dokumentumfilmnek a a lázadás ortanciája “alulról felfelé tartó” lázadásként; a hétköznapi emberek akaratának kifejezése. A brit uralkodók reakcióját – hogy minden vezetőt a lehető leghamarabb kivégezzenek – túlzottnak érzékeltek, és egyre nagyobb támogatást eredményezett a lázadók számára.
A lázadás az elsők között volt Nagy-Britannia gyarmatai között, és világszerte előkészítette a függetlenségi mozgalmak útját. Ez történelmileg képviseli valódi jelentőségét; az esemény új történelemszemléletet nyitott meg, ahol a kormányok nem idegen hatalomtól, hanem magától az emberektől függtek, akiknek végre lehetőségük volt saját uralkodóikat választani.