Kérdés: “Mi az a felekezet nélküli egyház? Mit hisznek a felekezet nélküli egyházak?”
Válasz: Erre a kérdésre több válasz is van, és lehetnek egyszerűek vagy összetettek. A legegyszerűbb válasz az, hogy felekezet nélküli egyház minden olyan egyház, amely nem része egy nagyobb felekezetnek. A felekezet olyan egyházi szervezet, amely valamilyen tekintélyt gyakorol az azt alkotó helyi egyházak felett. Például a felekezetre a déli baptista, püspöki, wesleyani, metodista stb. A felekezet nélküli egyházak sokféle névvel rendelkeznek, és sokféle hiedelmet vallanak.
Miért döntenek egyes egyházak felekezeten kívülinek? Habár a válaszok némileg eltérnek, a legfontosabb szempont az a szabadság, hogy a helyi egyház szolgálatát és tanítását irányítsák anélkül, hogy beavatkoznának vagy kívülről irányítanák őket. Amikor a Bibliára tekintünk, a bizonyítékok arra utalnak, hogy minden egyház önálló és közvetlenül Isten felé tartozik. Az Apostolok cselekedeteinek könyvében, ahol az első missziós utakról és sok egyház létrehozásáról olvashatunk, semmi nem utal arra, hogy az egyház helyi vénein túl a hatóság hierarchiája lenne. Vannak, akik az Apostolok Cselekedeteinek 15. fejezetében a jeruzsálemi zsinatra hivatkoznak, mint a felekezeti struktúra mintájára, de ez nem semmi. A pogányok Pál és Barnabás szolgálata alatt kapták az evangéliumot, a Szentlélek közvetlen irányításával (ApCsel 13: 2; 15: 7). Az első út során létrehozott egyházak a vének gondozásában maradtak (ApCsel 14:23) saját soraikból, miután Pál és Barnabás tanította őket. Amikor a tanácsot Jeruzsálembe hívták, nem a szervezeti felépítés vagy az ellenőrzés kérdése miatt, hanem az üdvösséggel kapcsolatos tanok megvitatása volt (ApCsel 15: 5-6). Azok az apostolok, akiket Jézus közvetlenül bízott meg, voltak az egyetlen emberek, akik képesek voltak helyesen foglalkozni a kérdéssel mérvadóan.
Ha egy egyház nem felekezeti, akkor ez azt jelenti, hogy nincs szüksége más egyházakra? Ez lehet egyesek meggyőződése, de természetesen nem ez a példa, amelyet a Szentírásban találunk. Az ApCselek könyve és az Újszövetségi Levelek világossá teszik, hogy az egyházak rendszeresen kommunikáltak egymással. Miközben Pál és társai missziós útjaikat tették meg, nem ritka, hogy a hívők levelet küldtek a többi egyháznak (ApCsel 18:27), vagy a leveleiken keresztül köszöntötték egymást (Róma 16:16). Hasonlóképpen, amikor nagy szükség volt rá, az egyházak egymástól függően dolgoztak, hogy kielégítsék ezt az igényt – például a jeruzsálemi éhínség gyûjtését (ApCsel 11:29; 2 Korinthusbeliek 8: 4). Az Újszövetség különböző egyházai, bár független, önálló testületek, határozottan összekapcsolódtak az ösztöndíjban és a szövetkezeti szolgálatban, példát adva nekünk, amelyet ma követhetünk.
Bármely egyház mértéke, akár felekezeten belül, akár kívülről, nem az, hogy hogyan szerveződik, és hogy milyen néven hívják, hanem az, hogy mennyire hűen ragaszkodik Isten Igéjének tanításához. Egyetlen egyház sem helytálló, mert az egyházakat tévedésre képes emberek alkotják. Még az apostolok sem voltak hibátlanok, az Isten által ajándékozott összes ajándékkal együtt. Pál feljegyzi a Galata 2:11 -ben, hogy “amikor Péter Antiochiába jött, szembe állítottam őt, mert nyilvánvalóan tévedett”. Péter, aki elsőként adta át az evangéliumot egy pogánynak, engedett a zsidók nyomására, hogy elválasszák magukat a pogány hívőktől. Pálnak az a képessége, hogy szembeszálljon Péterrel, nem apostoli helyzetén alapult, hanem Isten Igéjének kinyilatkoztatott igazságán. Pál dicséretet mondott a Berea-i hívőknek (ApCsel 17:11), mert saját tanításait a Bibliához hasonlította, hogy kiderítse, egyenes tanítást mond-e nekik.
Minden hívőnek hasonlítania kell a bereaiakhoz, ellenőriznie kell, hogy mit tanítanak nekünk Isten Igéje, hogy megtudjuk, hogy ezek a dolgok így vannak-e. Ha egyházunk nincs összhangban Isten szavával, szeretettel, türelmesen kell útmutatást adnunk vagy helyesbítenünk. Ha ez nem kerül kijavításra, akkor hűséges egyházat kell keresnünk. engedelmeskedve Isten szavának.