Az akut miokardiális infarktus összefüggésben lehet a Q hullámok kialakulásával az elektrokardiogramon (EKG), ill. az ST szegmensre vagy a T hullámra korlátozott változásokkal. Az EKG-változások nem különböztetik meg pontosan a transzmuralist a nem transzmuralis infarktustól. A Q hullám jelenléte vagy hiánya azonban korrelál a miokardiális infarktus utáni betegek klinikai lefolyásának néhány aspektusával, ezért prognosztikai értékű. A Q-hullám infarktusokat nagyobb valószínűséggel bonyolítja a kórházi kezelés során kialakuló pangásos szívelégtelenség. A kórházi halálozás Q-hullám infarktus után is magasabb, mint egy nem Q infarktus után. Mindkét megállapítás valószínűleg annak köszönhető, hogy egy Q hullám társul nagyobb tömegű infarktusos szívizomhoz. A hosszú távú mortalitás ugyanakkora a Q-hullámú és a nem-Q-hullámú infarktusok esetében. Ennek oka valószínűleg a nem Q infarktusok utáni megnövekedett késői mortalitás, ami részben az újinfarktus magasabb arányához kapcsolódik. A Q-hullám és a nem-Q-infarktus közötti különbségek nem a koszorúér-elzáródások mértékének és elhelyezkedésének nyilvánvaló különbségei. Előfordulhatnak azonban eltérések a fedezet forgalmában, és a nem Q infarktusokhoz szélesebb körű biztosítékok társulnak. Az akut miokardiális infarktus EKG-változásainak prognosztikai jelentőségének értékelése segíthet a páciens értékelésének és kezelésének irányításában a miokardiális infarktus után.