Kérdés: “Hogyan lehetnek a hívők a világban, de a világban nem?”
Válasz: Amikor az Újszövetségben a “világról” olvasunk, a Görög kozmosz szó. A kozmosz leggyakrabban a lakott földre és azokra az emberekre utal, akik a földön élnek, amely Istentől függetlenül működik. A Sátán uralkodója ennek a “kozmosznak” (János 12:31; 16:11; 1 János 5:19). Annak az egyszerű meghatározásnak az alapján, hogy a világ szó a Sátán által irányított világrendszerre utal, könnyebben értékelhetjük Krisztus azon állításait, miszerint a hívők már nem a világból valók – minket már nem a bűn irányít, és nem is kötnek minket a világ. Ezenkívül Krisztus képévé változtatnak minket, aminek következtében a világ dolgai iránti érdeklődésünk egyre kevésbé csökken, amikor Krisztusban érlelődünk.

A Jézus Krisztusban hívők egyszerűen a világban vannak – fizikailag jelen vannak -, de nem annak, nem az értékeinek részei (János 17: 14-15). Hívőként külön kell lennünk a világtól. Ez azt jelenti, hogy szentek vagyunk, és szent, igaz életet élünk – külön kell választani. Nem szabad részt vennünk a bűn által elkövetett tevékenységekben, amelyeket a világ elősegít, és nem kell megtartanunk azt a hanyag, korrupt elmét sem, amelyet a világ teremt. Inkább magunknak és elménknek kell megfelelnünk Jézus Krisztus eszméjének (Róma 12: 1-2). Ez napi tevékenység és elkötelezettség.
Azt is meg kell értenünk, hogy a világban való tartózkodás szükséges, de nem belőle, ha fény akarunk lenni a lelki sötétségben élők számára. Úgy kell élnünk, hogy a hiten kívüli emberek meglássák jó cselekedeteinket és szokásainkat, és tudják, hogy van valami “más” bennünk. Keresztények, akik minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy éljenek, gondolkodjanak és cselekedjenek, mint azok, akik nem ismerik Krisztust. Még a pogányok is tudják, hogy “gyümölcseikkel megismerhetitek őket”, és keresztényként meg kell mutatnunk a Lélek gyümölcsét bennünk.
A “világban” való tartózkodás azt is jelenti, hogy élvezhetjük a világ dolgait, például a gyönyörű teremtést, amelyet Isten adott nekünk, de nem szabad elmélyülnünk abban, amit a világ értékel, és nem is üldöznünk kell a világi világot. örömök. Az öröm már nem a mi hivatásunk az életben, mint egykor volt, sokkal inkább Isten imádata.