Az intelligencia triarchikus elméletét Robert Sternberg dolgozta ki, és megpróbálja elmagyarázni, hogyan működik az intelligencia az emberekben. Sternberg úgy vélte, hogy az intelligencia összetettebb, mint egy mindent átfogó általános intelligencia-típus, ez volt az az elképzelés, amely a korábbi intelligencia-elméletek többségében dominált.
Azt javasolta, hogy az intelligencia abból áll, hogy az ember mennyire alkalmazkodik változó környezetéhez, és hogyan használja tudását a körülötte lévő világ alakítására. Ez az intelligenciaelmélet kognitívabb megközelítése volt, mint viselkedéses nézőpont. A hírszerzés triarchikus elmélete a három tényezőről kapta a nevét, amelyekről Sternberg úgy vélte, hogy “sikeres intelligenciát” alkot.
Az első tényező a komponens intelligencia, amely analitikai jellegű, és az, hogy az ember mennyire jó a problémamegoldásban. A második a tapasztalati intelligencia, amely kreatív hatású, és arra összpontosít, hogy egy személy mennyire képes újszerű helyzeteket kezelni múltbeli tudása és készségei felhasználásával. A harmadik tényező a gyakorlati intelligencia (köznyelven „utcai okosságnak” nevezik), és az, hogy az ember mennyire képes alkalmazkodni a környezete változásához.