Tájékoztató letöltése

Az autizmus spektrumzavar vagy ASD magában foglalja az úgynevezett Autista rendellenességet, Asperger-szindrómát , vagy perverzív fejlődési rendellenesség – nincs másképpen meghatározva, amelyek mind befolyásolják az ember társadalmi és érzelmi képességeit és a nonverbális kommunikációt. Az ASD sok hasonlóságot mutat az ADHD-val, de vannak különbségek a kettő között is.

Meg lehet-e diagnosztizálni az embert mind ADHD-val, mind ASD-vel?

Azok a személyek több mint fele, akik az ASD-vel diagnosztizáltak az ADHD jelei is. Valójában az ADHD a leggyakoribb együttélő állapot ASD-s gyermekeknél. A másik oldalon az ADHD-ban szenvedő gyermekek legfeljebb egynegyedének vannak alacsony szintű ASD-jelei, amelyek magukban foglalhatják például a szociális készségekkel kapcsolatos nehézségeket, vagy például nagyon érzékenyek a ruházati textúrákra.

Miért van az ADHD és az ASD olyan gyakran létezik együtt, és milyen hasonlóságok vannak közöttük?

Az ADHD és az ASD egyaránt neurodevelopmentális rendellenességek (az agy fejlődését valamilyen módon befolyásolta). Ez azt jelenti, hogy mindkét állapot / rendellenesség befolyásolja a központi idegrendszert, amely felelős a mozgásért, a nyelvért, az emlékezetért, valamint a szociális és fókuszáló képességekért. Számos tudományos tanulmány kimutatta, hogy a két feltétel gyakran létezik együtt, de a kutatók még nem tudták megérteni, hogy miért.

ADHD vagy ASD esetén az agy fejlődését valamilyen módon befolyásolta. A legfontosabb, hogy ez magában foglalja az agy végrehajtó működését, amely felelős a döntéshozatalért, az impulzus-ellenőrzésért, az időgazdálkodásért, az összpontosításért és a szervezési készségekért. Sok gyermek esetében a szociális készségek is érintettek. Az ADHD és az ASD egyaránt gyakoribb a fiúknál.

Noha a felnőttek ADHD-vel és ASD-vel is rendelkezhetnek, a kombináció nem olyan gyakori, mint a gyermekeknél. Míg az ASD-t egész életen át tartó rendellenességnek tekintik, hosszú távú vizsgálatok kimutatták, hogy az ADHD-s gyermekek egyharmadától-kétharmadáig a tünetek felnőttkorig tartanak.

Mi a különbség az ADHD és az ASD között?

Sok gyermeknél először akkor diagnosztizálják az ADHD-t, amikor óvodába vagy óvodába kezdenek, mert viselkedésük ellentétes az osztálytársakéval. Az ADHD miatt a gyerekek állandóan nyugtalanok lehetnek, impulzívan viselkednek és nehezen tudnak odafigyelni. De néhány ADHD-s gyermeknek különböző jelei vannak – például minden figyelmét egy játékra összpontosítja, és nem akar mással játszani.

Néhány ASD-s gyermeknél a jelek észrevehetők, mielőtt elérnék második születésnap. Mások számára az ASD jelei csak akkor lehetnek egyértelműek, ha iskoláskorúak, és társadalmi magatartásuk egyértelműen eltér az osztálytársaiktól. Az ASD-ben szenvedő gyermekek gyakran kerülik a szemkontaktust, és úgy tűnik, nem érdekli őket a játék vagy a másokkal való kapcsolat. Beszédkészségük lassan vagy egyáltalán nem fejlődhet. Lehet, hogy az étel textúráiban vagy az ismétlődő mozdulatokban, különösen a kezükkel és az ujjaikkal való azonosság foglalkoztatja őket.

ADHD- és ASD-specifikus viselkedés

Az ADHD-ban szenvedő gyermekek gyakran nehézség egy tevékenységre vagy feladatra összpontosítani. Amikor mindennapos tevékenységet folytatnak, könnyen elvonhatják a figyelmüket. Az ADHD-s gyermekek számára kihívást jelent az egyik feladat elvégzése, mielőtt a másikra ugranának, és gyakran fizikailag nem képesek nyugton ülni. De néhány ADHD-s gyermek annyira érdeklődhet egy téma vagy tevékenység iránt, hogy rögzül rajta, vagy hiperfókusz. Bár egy dologra való összpontosítás pozitív lehet, ez azt jelentheti, hogy a gyermekek nehezen tudják más tevékenységekre fordítani a figyelmüket, amikor erre felkérik őket.

Az ASD-ben szenvedő gyermekek valószínűleg túlzottan koncentrálódnak, nem tudnak váltani figyelmüket a következő feladatra. Gyakran hajlíthatatlanok, ha rutinjaikat illeti, alacsony a tolerancia a változásokra. Ez azt jelentheti, hogy ugyanazon az úton halad és ugyanazokat a dolgokat eszi minden nap. Sokan nagyon érzékenyek vagy érzéketlenek a fényre, a zajra, az érintésre, a fájdalomra, a szagra vagy az ízre, vagy erősen érdekli őket. Lehet, hogy a szín vagy a textúra alapján meghatározták az étkezési preferenciákat, és olyan gesztusokat tehetnek, mint a kéz ismételt csapkodása. Intenzív fókuszuk azt jelenti, hogy az ASD-ben szenvedő emberek gyakran képesek hosszú ideig emlékezni a részletes tényekre, és különösen jóak lehetnek matematikában, természettudományban, művészetben és zenében.

A kezelés áttekintése

A legjobb egészségügyi szolgáltató annak, akinek mind az ADHD-t, mind az ASD-t diagnosztizálták, olyan orvos, aki tapasztalattal rendelkezik mindkét állapot kezelésében.

Az ADHD kezelése általában magában foglalja a gyógyszeres kezelést. Másrészt, mivel az ASD gyógyszeres kezelési lehetőségei még mindig korlátozottak, az ASD-ben szenvedő gyermekek jobban reagálhatnak a nem gyógyszeres alternatívákra. Ez magában foglalhatja a viselkedésterápiát a tünetek kezelésében és a mindennapi életben való megbirkózáshoz szükséges készségfejlesztést. Az ASD-ben szenvedő gyermek számára elengedhetetlen az étrendre való odafigyelés, mert az érzékszervi alapú táplálékkorlátozás táplálkozási hézagokat eredményezhet. Az ADHD-val szenvedők számára a stimuláns gyógyszerek étvágytalanságot okozhatnak.

Gyógyszeres kezelés

Míg az ADHD tünetei általában jól reagálnak a leggyakrabban felírt gyógyszerekre, az ASD tünetei kevésbé valószínűek. Az ADHD tünetei, amelyek gyakran átfedésben vannak az ADHD-val, mint a hiperaktivitás, az impulzivitás és a figyelmetlenség, válaszolhatnak az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerekre, ha nem is. Az ASD kezelésére szolgáló gyógyszerek jelenleg fejlesztés alatt állnak, és az ASD-vel kapcsolatos ingerlékenység, agresszió és önsérülés általában reagál az antipszichotikus gyógyszerekre.

A gyógyszeres kezelés gyakran része az ADHD-s gyermekek kezelési tervének, mert ez segít csökkenteni néhány fő tünetet, beleértve a hiperaktivitást és az impulzivitást. A leggyakrabban felírt gyógyszerek a metilfenidát (Ritalin, Concerta, Metadate, Quillivant), amfetamin (Adderall, Dexedrine, Vyvanse, Dyanavel), atomoxetin (Strattera) és guanfacine (Intuniv, Tenex). Ha azonban mind ADHD-ban, mind ASD-ben szenvedő betegek kezelésére használják, akkor a stimulánsok – a metil-fenidát és az amfetamin – kevésbé hatékonynak tűnnek, és több mellékhatást okoznak, beleértve a társadalmi elvonást, a depressziót és az ingerlékenységet, mint amikor önmagában az ADHD kezelésére használják őket.

További információ

• Kutatási egységek a gyermekpszichofarmakológia (RUPP) autizmus hálózatán. (2005). Metilfenidát randomizált, kontrollált, keresztezett vizsgálata hiperaktivitással járó perverzív fejlődési rendellenességekben. Archives of General Psychiatry, 62 (11): 1266-1274.
• Handen, B.L. et al. (2015). Atomoxetin, szülői tréning és ezek kombinációja autista spektrumzavaros és figyelemhiányos / hiperaktivitási zavarban szenvedő gyermekeknél. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 54 (11), 905-915.
• Az MTA Szövetkezeti Csoport. (1999. december). A figyelemhiányos / hiperaktivitási rendellenességek kezelésére szolgáló stratégiák 14 hónapos randomizált klinikai vizsgálata Archives of General Psychiatry, 56 (12): 1073-1086.
• Kutatási egységek a gyermekpszichofarmakológia (RUPP) autizmus hálózatán. (2002). A rizperidon randomizált klinikai vizsgálata az autizmus ingerlékenységére vonatkozóan. New England Journal of Medicine, 347 (5): 314-321.
• Rommelse, Nanda et al. (2018. május). Az ADHD és az ASD megkülönböztetése gyermekkorban: néhány irány a gyakorlók számára. Európai gyermek & Serdülőkori Pszichiátria, 1–3. O.