Az anaphora kifejezést valójában kétféleképpen használják.

Tág értelemben a hivatkozás aktusát jelöli. Bármikor, amikor egy adott kifejezés (pl. Egy proformag) egy másik kontextusbeli entitásra utal, az anaphora jelen van.

Másodszor, szűkebb értelemben az anaphora kifejezés azt jelenti, hogy egy párbeszédablakban vagy szövegben visszafelé hivatkozunk, például balra utalva, amikor egy anafora balra mutat az előzménye felé balról jobbra írt nyelveken. Etimológiailag az anaphora az ókori görög ἀναφορά (anaphorá, “visszahordás”), ἀνά (aná, “felfelé”) + ωρω (phérō, “hordozom”) eredetű. Ebben a szűk értelemben az anaphora ellentétben áll a cataphorával, amely az előre utalást látja egy párbeszédablakban vagy szövegben, vagy jobbra mutat a balról jobbra írt nyelveken: Ógörög καταφορά (kataphorá, “lefelé irányuló mozgás”) “), κατά-ból (katá,” lefelé “) + φέρω (phérō,” én viszem “). A proform katafora, amikor jobbra mutat utóda felé. Mindkét effektust együtt vagy anaphorának (tág értelemben), vagy kevésbé kétértelműen nevezik, az önreferenciával együtt az endophora kategóriát alkotják.

A következőkben az anaphora (szűk értelemben vett) és a cataphora példákat adjuk meg. Az anaforák és a kataforák félkövéren vannak feltüntetve, előzményeik és utódaik pedig alá vannak húzva:

Anaphora (szűkebb értelemben az endophora fajok) a. Susan ledobta a tányért. Hangosan összetört. – A névmás anafora; balra mutat a lemez előzménye felé. b. A zene megállt, és ez mindenkit felzaklatott. – A demonstratív névmás, amely anafora; balra mutat az előzménye felé A zene megállt. c. Fred dühös volt, én is. – A határozószó is anafora; dühös balra mutat az előzménye felé. d. Ha Sam új biciklit vásárol, én is megcsinálom. – A do it ige kifejezés anafora; balra mutat, az előzménye új biciklit vásárol. Cataphora (tág értelemben az anaphora, az endophora fajok közé tartozik) a. Mivel nagyon fázott, David felvette a kabátját. – a névmás ő katafora; jobbra mutat posztkált Davidje felé. b. Barátai túlzás miatt bírálták Jimet. – az poss birtokos melléknév katafora; jobbra mutat utóda Jim felé. c. Bár Sam megteheti, nem veszek új biciklit. – Az így tett ige kifejezés katafora; jobbra mutat az új kerékpár vásárlása után. d. Szabadidejükben a fiúk videojátékokat játszanak. – a birtokos melléknév katafora; jobbra mutat utódjának, a fiúknak.

További különbséget kell tenni az endoforikus és az exoforikus referencia között. Az exoforikus hivatkozás akkor következik be, amikor egy kifejezés, egy exofor valamire utal, amely közvetlenül nincs jelen a nyelvi kontextusban, hanem inkább a szituációs kontextusban van jelen. A deiktikus formák sztereotip exoforok, pl.

Exophora a. Ez a kerti tömlő jobb, mint az. – A demonstratív jelzők ez és az exoforok; a szituációs kontextusban lévő entitásokra mutatnak. b. Jerry ott áll. – Az ottani határozószó exofor; a szituációs kontextusban egy helyre mutat.

Az exoforok nem lehetnek anaforák, mivel lényegében nem hivatkoznak a párbeszédablakban vagy a szövegben, bár kérdéses, hogy a beszélgetés vagy a dokumentum mely részeihez fér hozzá a hallgató vagy az olvasó, tekintve, hogy minden kifejezés, amelyre egy kifejezés utal, ezen a nyelvi folyamon belül észreveszik (azaz ha csak egy töredékét hallja annak, amit valaki mond neki a névmással, soha nem fedezheti fel, hogy ki ő, bár ha hallotta a beszélő többi részét ugyanazon alkalomból, akkor akár anaforikus kinyilatkoztatással, akár exofor értelem alapján fedezheti fel, mert rájössz, hogy ki kell, hogy legyen annak megfelelően, amit még róla mondanak, még akkor is, ha a személyazonosságát nem említik kifejezetten, mint például a homofor hivatkozás esetén.

A hallgató például más tagmondatok és mondatok meghallgatásával rájöhet, hogy királynő az említett néhány attribútuma vagy cselekedete miatt. De melyik királynő? Homoforikus hivatkozás akkor következik be, amikor egy általános kifejezés a kontextusának ismeretében sajátos jelentést nyer. Például a királynő kifejezés hivatkozóját (hangsúlyos, határozott cikket használva, nem kevésbé specifikus királynő, de nem is konkrétabb Erzsébet királynő) kell meghatározni a kimondás összefüggéseivel, amely azonosítja a kérdéses királynő. Amíg ezt további kontextus szerinti szavak, gesztusok, képek vagy más médiumok nem tárják fel, a hallgató nem is tudná, hogy mely monarchiáról vagy történelmi korszakról folyik a vita, és még a neve hallatán sem tudja Elizabeth, még akkor sem, ha Erzsébet angol-brit királynő jelzés jelenik meg, ha ez a királynő I. Erzsébet vagy II. Erzsébet királynét jelenti, és további nyomokra kell várnia a további kommunikáció során.Hasonlóképpen, a (város) polgármesterének megvitatásakor a polgármester identitását tágan kell érteni azon a kontextuson keresztül, amelyet a beszéd a megértés általános “tárgyaként” említ; ez egy adott emberi személy, aktuális vagy jövőbeli vagy akár korábbi tisztségviselő, a szigorú jogi értelemben vett hivatal vagy az általános értelemben vett hivatal, amely magában foglalja azokat a tevékenységeket, amelyeket egy polgármester végezhet, akár elvárható, hogy végezzenek, bár nem biztos, hogy kifejezetten erre a tisztségre vannak meghatározva.