• A Shokiban rögzített variáns-legenda szerint Izanagi ettinghirume-t (Amaterasu) azzal kezdte, hogy bal kezében bronz tükröt, Tsukuyomit pedig úgy, hogy jobb kezében egy másik tükröt tartott, és Susanoo úgy, hogy elfordítja a fejét és oldalra néz.
• A Shoki harmadik változata szerint Izanagi és Izanami a napot, a holdat, a Hirukót és a Susanoót szüli, mint a fő elbeszélésben. Utolsó gyermekük, a tűzisten, Kagutsuchi okozta Izanami halálát (mint a Kojiki-ban).
• A negyedik változat hasonló történethez kapcsolódik a Kojiki-ban, ahol a három isten Izanagi születésekor született. megmosta magát a Tachibana folyóban, miután elment Yomihoz.

Amaterasu és TsukuyomiEdit

A Shoki egyik legenda-legendája szerint Amaterasu elrendelte, hogy testvére, Tsukuyomi menjen el. le a földi világba (Ashihara-no-Nakatsukuni, a “Nád-síkság középső földje”), és meglátogatja Ukemochi istennőt. Amikor Ukemochi élelmiszereket hányt ki a szájából, és banketten bemutatta Tsukuyominak, egy undorodott és sértődött Tsukuyomi megölte és visszament Takamagaharába. Ez a cselekedet felidegesítette Amaterasut, aminek következtében elszakadt Tsukuyomitól, és így elválasztotta az éjszakát a naptól.

Amaterasu ezután küldött egy másik istent, Ame-no-Kumahitot (天 熊 人) , aki különféle élelmiszer-növényeket és állatokat talált Ukemochi holttestéből.

a fejét lehúzta az ökör és a ló; homlokának tetején köles termelt; a szemöldöke fölött ott termett a selyemhernyó; a szemében pánik keltett; a hasában rizst termeltek; nemi szervében búzát, nagy babot és apró babot termeltek.

Amaterasu a szemeket az emberiség számára gyűjtötte és vetette, és selyemhernyók a szájában, fonalat sodort tőlük. Ettől kezdődött a mezőgazdaság és a tenyésztés.

Ez a beszámoló nem található meg a Kojikiban, ahol Susanoo és Ōgetsuhime istennő helyett hasonló történetet mesélnek el.

Amaterasu és SusanooEdit

Amikor Susanoót, a három isteni testvér közül a legfiatalabbat kiutasította apja, Izanagi, zavaró természete és elhunyt édesanyja, Izanami hiányzása miatt szüntelen jajveszékelés miatt, először Takamagaharába ment fel búcsút Amaterasutól. Egy gyanús Amaterasu kiment férfiruhába öltözött és páncélba öltöztetve, amelyen Susanoo ígérettel (ukehi) tárgyalást javasolt őszinteségének bizonyítására. A rituálé során a két isten egyenként megrágta és kiköpte a másik által hordozott tárgyat (egyes változatokban mindegyik birtokában lévő tárgyat). Öt (vagy hat) isten és három istennő született ennek eredményeként; Amaterasu fiává fogadta a hímeket, és a nőstényeket – később három Munakata istennő néven – Susanoónak adta.

Susanoo, kijelentve, hogy megnyerte a tárgyalást, mivel előállította a szükséges nemű istenségeket, majd „tombolt győzelem “és rombolni kezdett nővére rizsföldjeinek megsemmisítésével és a palotájában ürítéssel. Míg Amaterasu eleinte tolerálta Susanoo viselkedését, “tettei nem szűntek meg, hanem még kirívóbbá váltak”, mígnem egy nap lyukat fúrt az Amaterasu szövőterének tetején, és ledobta az “égi pezsgő lovat” ( Alive 駒 ame no fuchikoma), amelyet élve kirepített. Amaterasu egyik szövő leánya riasztott, és a nemi szervét egy szövő transzferrel ütötte meg, megölve. Válaszul egy dühös Amaterasu bezárkózott az Ame-no-Iwayato (天 岩 屋 戸, “Mennyei szikla-barlang ajtaja”) belsejébe. Ama-no-Iwato néven ismeretes), a mennyet és a földet teljes sötétségbe merítve.

A Shoki fő beszámolója szerint Amaterasu megsebesítette magát a transzferrel, amikor Susanoo bedobta a kirobbanott lovat a szövőcsarnokába. variáns számla azonosítja az istennőt, akit az esemény során meggyilkoltak, Wakahirume-no-Mikoto 稚 日 女 尊 néven, a “fiatal nő / nap (nap (idő)” néven).

Míg a fenti beszámolók Susanoo a ló elpusztítása azonnali oka annak, hogy Amaterasu elrejti magát, a Shoki másik változata ehelyett azt ábrázolja, hogy Susanoo ürül a helyén:

Egy írásban ez áll: – “Az augusztusi Napistennő egy zárt rizsföldet vett és császári rizsföldjévé tette. Most tavasszal Sosa no wo no Mikoto felemelte a csatornákat és lebontotta az osztásokat, ősszel, amikor a gabona kialakult, haladéktalanul köré feszítette őket. Ismét, amikor a Napistennő a Szövőcsarnokban tartózkodott, életben levert egy pezsgős csikót, és a terembe dobta. Mindezen különféle kérdésekben magatartása legfelsőbb szintű volt. Mindazonáltal a Napistennő az iránti barátsága miatt nem volt felháborodott vagy neheztelő, hanem mindent nyugodtan és türelmesen vett.
Amikor eljött az ideje, hogy a Napistennő megünnepelje az első gyümölcs ünnepét, Sosa nem jaj, Mikoto titokban semmisítette meg az ürüléket az új palota augusztusi székhelye alatt. A Napistennő, ezt nem tudva, egyenesen odament és helyet foglalt. Ennek megfelelően a Napistennő felhúzta magát, és megbetegedett. Ezért feldühödött, és rögtön a Mennyek Szikla-barlangjában lakott, és rögzítette a Szikla ajtaját.

A mennyei szikla barlangEdit

Miután Amaterasu elrejtőzött a barlangban, az istenek Omoikane, a bölcsesség istenének vezetésével megtervezték azt a tervet, hogy kicsalogassák:

összegyűjtötte a régóta síró Tokoyo madarakat, és sírásra késztette őket. (…) Már a gyökereik által kitépték az Ame-no-Kaguyama hegy virágzó ma-sakaki fáit; a felső ágakhoz számtalan magatama gyöngy hosszú húrját rögzítették; a középső ágakban nagyméretű tükröt függesztettek fel; az alsó ágakban fehér nikite szövetet és kék nikite ruhát függesztettek fel.

Ezeket a különféle tárgyakat Futotama-no-Mikoto tartotta a kezében, mint ünnepi felajánlásokat, és Ame-no-Koyane-no -Mikoto ünnepélyes liturgiát folytatott.
Ame-no-Tajikarao-no-Kami rejtve állt az ajtó mellett, míg Ame-no-Uzume-no-Mikoto ujjait égi túra szőlőzsinórral kötötte össze, köréje kötve. fejezze be az égi maszaki szőlő fejpántját, sasa levelek kötegeit fűzve össze, hogy a kezében tartsa, és egy vödröt felborítva a mennyei szikla-barlang ajtaja előtt, zengően rá van nyomva. Aztán isteni módon megszállta, kitette a melleit, és lenyomta a szoknyaszalagját a nemi szervéhez.

Aztán Takamanohara megremegett, amikor a nyolcszáz számtalan istenség egyszerre felnevetett.

A barlang belsejében Amaterasu meglepődik, hogy az isteneknek ekkora örömet kell tanúsítania távollétében.Ame-no-Uzume azt válaszolta, hogy azért ünnepelnek, mert megjelent egy nála nagyobb isten. Kíváncsi Amaterasu megcsúsztatta a barlang bejáratát elzáró sziklát, és kikukucskált, amelynél Ame-no-Koyane és Futodama elővették a tükröt (a Yata-no-Kagami-t), és előtte tartották. Amaterasu, akit a sajátja ütött meg elmélkedés (látszólag azt gondolva, hogy ez egy másik istenség, amiről Ame-no-Uzume beszélt), megközelítette a tükröt, Ame-no-Tajikarao (天 之 手力 男 神) megfogta a kezét, és kihúzta a barlangból, amely akkor azonnal lezárták egy szalmakötéllel, megakadályozva, hogy visszamenjen. Így a világ visszatért a világba.

A szabálytalan magatartás büntetéseként Susanoo-t a többi isten kiszorította Takamagaharából. a földre érkezett Izumo földjére, ahol megölte a szörnyű kígyót Yamata no Orochi-t, hogy megmentse Kushinadahime istennőt, akit végül feleségül vett. A kígyó teteméből Susanoo megtalálta az Ame-no-Murakumo-no-Tsurugi kardot (天 叢 雲 剣, “Az ég felhőinek összegyűjtő kardja”), más néven Kusanagi-no-Tsurugi (草 薙 剣 “Fűvágó kard”), whi ch megbékélő ajándékként ajándékozta Amaterasunak.

Ashihara-no-NakatsukuniEdit leigázása

Utána egy időben Amaterasu és a Takamimusubi (más néven Takagi-no-Kami néven ismert) istenség kijelentette, hogy Ashihara-no-Nakatsukuni, amelyet akkor Ōkuninushi (más néven Ō (a) namuchi), az utód (Kojiki ) vagy Susanoo fiát (Shoki) meg kell békíteni és utódaik joghatósága alá kell helyezni, azt állítva, hogy tele van “számos istenséggel, amely csillogással csillogott, mint a szentjánosbogarak, és a gonosz istenségek, amelyek úgy zümmögtek, mint a legyek”. Amaterasu megparancsolta Ame-no-Oshihomiminek, a Susanoo-val folytatott verseny során született öt férfi gyermek elsőszülöttjének, hogy menjen le a földre, és teremtse meg uralmát rajta. Miután vizsgálta az alábbi földet, felfordulásnak vélte, és nem volt hajlandó tovább menni. Omoikane és a többi istenség tanácsára Amaterasu azután elküldte öt fia közül a másikát, Ame-no-Hohit. Megérkezése után azonban Ame-no-Hohi elkezdte a kegyelmet Ōkuninushival szemben elnyerni, és három évig nem küldött vissza jelentést. A mennyei istenségek ezután küldtek egy harmadik hírnököt, Ame-no-Wakahikót, aki szintén alsokuninushi mellé állt, és feleségül vette lányát, Szitateruhimét. Nyolc év után egy nőstény fácánt küldtek Ame-no-Wakahiko kikérdezésére, aki íjával és nyíljával megölte. A vérfoltos nyíl egyenesen Takamagahara felé repült Amaterasu és Takamimusubi lábainál, akik átokkal visszadobták a földre, álmában megölve Ame-no-Wakahikót.

Az előző hírvivők miután így nem tudták teljesíteni feladatukat, a mennyei istenek végül Futsunushi és Takemikazuchi harcos istenségeket küldték tokuninushival való tüntetésre. Fia, Kotoshironushi tanácsára Ōkuninushi beleegyezett abba, hogy lemond, és otthagyta a fizikai birodalmat, hogy irányítsa a láthatatlan szellemvilágot, amelyet cserébe kaptak. Ezután a két isten megkerülte Ashihara-no-Nakatsukunit, megölve azokat, akik ellenálltak nekik, és megjutalmazva azokat, akik engedelmeskedtek, mielőtt visszatértek a mennybe.

A föld lecsendesedésével Amaterasu és Takamimusubi ismét parancsot adott Ame-no-Oshihomiminek, hogy ereszkedjen le uralkodj rajta. Ő azonban ismét dorombol, és javasolja, hogy küldjék helyettük fiát, Ninigit. Amaterasu így Ninigi Kusanagi hagyatékát kapta, Susanoo kardját, valamint az Ame-no-Iwayato-ból való kicsalogatásához használt két tárgyat: a Yata-no-Kagami tükröt és a Yasakani no Magatama ékszert. Számos isten kíséretében kísérte meg Ninigi a mennyből a Himuka földjén lévő Takachiho-hegyre, és ott építette fel a palotáját. Ninigi Japán császárainak őse lett, míg a magával hozott tükör, ékszer és kard a császári ház három szent kincse lett. Az istenek közül, akik kísérték származását, öt – Ame-no-Koyane, Futodama, Ame-no-Uzume, Ishikoridome (a tükör készítője) és Tamanoya (az ékszer készítője) – időközben a a bírósági szertartásokon részt vevő klánok, például a Nakatomi és az Inbe.

Jimmu császár és a YatagarasuEdit

Sok évvel később, Ninigi dédunokája, Kamuyamato-Iwarebiko (később Jimmu császár néven ismert) úgy döntött, hogy otthagyja Himukát, és idősebb testvérével Itsuse mellett új otthont keres. Kelet felé vándorolva különféle istenekkel és helyi törzsekkel találkoztak, akik vagy alávetették magukat, vagy ellenállt nekik.Miután Itsuse a Nagasunehiko nevű főnök elleni csatában kapott sebekben elhunyt, Iwarebiko visszavonult és Kumanoba ment, amely a Kii-félsziget déli részén található. Míg ott volt, seregével egy hatalmas medve alakú isten varázsolt el, és mély álomba merült. Abban a pillanatban egy Takakuraji nevű helyi embernek álma volt, amelyben Amaterasu és Takamimusubi Takemikazuchi istennek parancsolták, hogy segítsen Iwarebikónak. Takemikazuchi ezután a Futsu-no-Mitama kardot Takakuraji raktárába dobta, megparancsolva neki, hogy adja oda Iwarebikónak. Miután felébredt és felfedezte a kardot a raktárban, Takakuraji oda ment, ahol Iwarebiko volt, és átadta neki. a Futsu-no-Mitama varázsereje azonnal kiirtotta a régió gonosz isteneit, és felkeltette Iwarebikót és embereit álmából.

Folytatva útjukat, a hadsereg hamarosan a hegyekben rekedt. tehát a Kojiki) vagy Amaterasu (Shoki) aztán álmában elmondta Iwarebikónak, hogy az óriási varjú Yatagarasut elküldik, hogy irányítsa őket az utukon. Hamarosan megjelent a madár, és biztonságba vezette Iwarebikót és embereit. Hosszan megérkezett Iwarebiko Yamato földjén (a mai Nara prefektúra) és legyőzte Nagasunehikót, megbosszulva ezzel testvérét Itsuse-t. Ezután Kashiharában megalapította palota fővárosát és ott uralkodott.

Enshrinement in IseEdit

Anekdota Sujin császár vonatkozásában arra hivatkozik, hogy Amaterasut (a Yata-no-Kagami és a Kusanagi kard révén) és Yamato-no-Ōkunitama, Yamato segítő istenségét eredetileg a császári palota nagytermében imádták. Amikor Sujin uralkodása alatt csapássorozat tört ki, “rettegett ezeknek az isteneknek a hatalmától, és nem érezte magát biztonságban együtt lakásban”. Így a tükröt és a kardot Toyosukiirihime lányára bízta, aki elhozta őket Kasanuhi falut, és Yamato-no-Ōkunitama imádatát átruházta egy másik lányra, Nunakiirihime-re. Amikor a pestis nem mutatta a csillapodás jeleit, akkor jóslást végzett, amely kiderítette, hogy a pestist aguemononushi, a hegy istene okozta. Miwa. Amikor az istennek az ő igényei szerint megfelelő imádatot kínáltak, a járvány megszűnt.

Sujin fia és utódja, Suinin császár uralkodása alatt a szent kincsek őrzése Toyosukiirihime-ból került Suininbe. “lánya, Yamatohime, aki először a Miwától keletre levő” Sasahata in Uda “-ba vitte őket. Észak felé Ōmi felé tartva, majd kelet felé Mino felé haladva dél felé Ise felé halad, ahol Amaterasu kinyilatkoztatást kapott:

Most Ama-ter asu no Oho-kami utasította Yamato-hime no Mikotot, mondván: – “Ise tartománya, az isteni szél, az a föld, ahol az örök világ hullámait, az egymást követő hullámokat helyrehozza. Eldugott és kellemes föld. Ezen a földön szeretnék lakni. “Ezért a Nagy Istennő utasítására Ise tartományban szentélyt állítottak fel neki. Ennek megfelelően az Isuzu-i Kaha-kami-ban absztinencia palotát építettek. Ezt hívták. Iso palotája. Ott szállt le először Ama-terasu no Oho-kami a Mennyből.

Ez a beszámoló a Grand eredetmítoszaként szolgál Ise szentélye, Amaterasu fő istentiszteleti helye.

Később, amikor Suinin unokája, Ousu herceg (más néven Yamato Takeru) Ise-be ment, hogy meglátogassa Yamatohime nénit, mielőtt meghódította és megbékítette a keleti régiókban apja, Keikō császár parancsára kapta az isteni kardot, hogy megvédje a veszedelem idején. Ez végül jól jött, amikor Yamato Takerut egy áruló főispán csábította egy nyílt gyepre, aki aztán felgyújtotta A kétségbeesetten Yamato Takeru a karddal vágta körbe a füvet (a Shoki egyik változatánál ord csodával határos módon kaszálja a füvet saját akaratából) és ellentüzet gyújtott, hogy távol tartsa a tüzet. Ez az eset magyarázza a kard nevét (“Fűvágó”). Keletről hazafelé tartva Yamato Takeru – nyilvánvalóan a hubrisoktól elvakultan – második felesége, Owari Miyazuhime gondozásában hagyta a Kusanagit, és szembeszállt. az Ibuki-hegy istene egyedül. A kard védelme nélkül az isten varázsának áldozata lett, és megbetegedett és utána meghalt. Így a kusanagik Owariban maradtak, ahol az Atsuta szentélyben rögzítették.

Jingū császárné és Amaterasu aramitamaEdit

Egy időben, amikor Chūai császár hadjáratban volt Kyushu kumaso törzseivel szemben, bizonyos istenek, akik birtokolták Jortū társát, elmondták Chūai-nak a tenger túlsó partján található kincsekben gazdag föld, amely az övé. Amikor Chūai kételkedett a szavaikban és álnoksággal vádolta őket, az istenek átkot tettek rá, hogy meg kell halnia “anélkül, hogy birtokolná ezt a földet”. (A Kojiki és a Shoki ekkor tér el egymástól: az előbbiben Chūai átkozása után szinte azonnal meghal, míg az utóbbiban néhány hónappal később hirtelen betegségben hal meg.)

Chūai után ” Halálán Jingū jóslással végezte el, hogy megtudja, mely istenek beszéltek férjével. Az istenségek Tsukisakaki-Izu-no-Mitama-Amazakaru-Mukatsuhime-no-Mikoto néven azonosították magukat (撞 賢 木 厳 之 御 魂 天 向 津 媛 命, „Az ültetett Sakaki, az égbolttól távoli Mukatsu asszonya félelmetes lelke”, Amaterasu, Kotoshironushi és Sumie (Sumiyoshi) három istenének aramitamaként vagy „erőszakos szellemeként” értelmezve: Uwatsutsunoo , Nakatsutsunoo és Sokotsutsunoo. Az isteneket utasításaiknak megfelelően imádva Jingū ezután nekilátott, hogy meghódítsa a tengeren túli ígért földet: Korea három királyságát.

Amikor Jingū győztesen visszatért Japánba, rögzítette az istenségek az általuk választott helyeken; Amaterasu, figyelmeztetve Jingū, hogy ne vigye aramitámáját a fővárosba, felépítette Hirotára, a kikötőbe, ahonnan a császárné leszállt.