A BIZONYÍTVÁNYOK ÖSSZEFOGLALÓJA
Mivel vita tárgyát képezte az ASB-k helyettesítésének hatékonysága az SSB-k esetében a súlycsökkenés és a glükózkontroll javítása szempontjából a 2-es típusú cukorbetegekben, nyilvánvaló felmerül a kérdés: vajon ezek a vegyületek ellentétesek lehetnek-e a tervezett hatással, és valóban negatívan befolyásolhatják-e a vércukorszint-szabályozást? Ennek tanulmányozásához viszonylag kevés nagy teljesítményű, randomizált, kontrollált vizsgálat történt. Ezért a legmegbízhatóbb cikkek általában metaanalízisek.
Christopher Gardener és munkatársai 2014-es metaanalízise szerint az ASB-k glikémiás kontrollra gyakorolt közvetlen hatásainak bizonyítékai nagyon korlátozottak. 4 Számos tanulmány összehasonlította a nem tápláló édesítőszereket (NNS) a placebóval, és azt kereste, hogy a glikémiás kontrollra gyakorolt semmilyen rossz hatás nem volt eredmény. Ezek a tanulmányok azonban nem kezelik az étrendben az SSB-k ASB-kkel történő helyettesítésének lehetséges hatásait. Az NNS-t közvetlenül a cukrokkal összehasonlító tanulmányokat korlátozza az alacsony mintanagyság és más lehetséges zavaró tényezők.
Bár a cukorbetegek súlya közvetlenül nem befolyásolja a glükózkontrollt, általánosan elfogadott, hogy a csökkent BMI összefügg az alacsonyabb HgbA1C. 15 randomizált, kontrollált vizsgálat meta-analízise (Paige E Miller és mtsai) a testtömeg és a testösszetétel súlyozott átlagkülönbségeit értékelte egy vizsgálati csoport között alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek (LCS), például aszpartám, szacharin, szteviol-glikozidok vagy szukralóz alkalmazásával. kísérleti csoportokban és teljes kalóriatartalmú kontroll csoportokban. A különbségek összhangban voltak azzal a következtetéssel, hogy az LCS helyettesítése a cukorral (teljes kalória) a testtömeg mérsékelt csökkenését eredményezte (−0,80 kg; 95% CI: −1,17, −0,43), és hasznos lehet a testsúly kezelésében. 5 LCS a BMI, a zsírtömeg és a derékkörfogat mérsékelt javulásával is korreláltak.
A. Temizkan és munkatársai kettős-vak keresztezésű tanulmányában az NNS szukralóz, közismert nevén Splenda glikémiás hatását hasonlították össze. , cellulóz placebóval. A plazma glükóz- és szérum C-peptidszinteket a beadás után négy órán keresztül mértük inzulinfüggő és nem inzulinfüggő cukorbetegek körében. Ezek a kutatók a fenti mérések egyikén sem találtak szignifikáns különbséget a kontroll és a kísérleti csoport között. 6 Egy másik, 2008-ban végzett, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat Luis A. Barriocanal által követett 2-es típusú cukorbetegeket követte el, akik 250 mg Steviol TID-t fogyasztottak, általánosan ismertek. mint Stevia. Kontroll társaik cellulóz placebo TID-t fogyasztottak. A vizsgálat során nem volt szignifikáns különbség a HgbA1C-ben a két csoport között.7 Sajnos, mint ezeknek a diabéteszes betegeknél végzett legtöbb tanulmánynak, mindkettő nagyon alacsony teljesítményű volt; csupán 26, illetve 30 beteget vontak be a kontroll és a kísérleti csoportba.
A glükóz vagy a hemoglobin A1C mérésének másik lehetséges alternatívája a glükózkontroll konceptualizálása érdekében, bár közvetett módon, a GLP-1 szekréció. Amikor a glükóz lenyelése stimulálja, ez a bélhormon az inzulin szekrécióját és a glükagon elnyomását okozza, így csökkenti a vércukorszintet. Brown és munkatársai egy 2012-es tanulmányában a szerzők feltételezték, hogy a diétás szóda növelheti a GLP-1 szekréciót, és feltehetően az inzulin szekréciót, ha a nyelv édes íze receptoraihoz kötődik. A tanulmányban a diétás szódabevitel 34% -kal növelte a GLP-1 szintjét egészséges egyéneknél és 43% -kal az 1-es típusú cukorbetegeknél, de a 2-es típusú cukorbetegeknél nem növelte a GLP-1 szintjét. -1, amikor a résztvevők diétás szóda és glükóz kombinációját itták, összehasonlítva azzal, amikor szénsavas vizet és glükózt kombináltak. Azonban a “glükóz … statisztikailag nem különbözik a két állapot között egyetlen csoportban sem.” 8
