Az occipitális lebeny több funkcionális vizuális területre oszlik. Minden látványterület tartalmazza a képi világ teljes térképét. Bár nincsenek anatómiai markerek, amelyek megkülönböztetnék ezeket a területeket (kivéve a sztriatív kéreg kiemelkedő csíkjait), a fiziológusok elektródák felvételeivel osztották fel a kéreget különböző funkcionális régiókra.
Az első funkcionális terület az elsődleges vizuális kéreg. Alacsony szintű leírást tartalmaz a kis befogadó mezők helyi tájolásáról, térbeli frekvenciájáról és színtulajdonságairól. Az elsődleges vizuális kéreg a ventrális áramlás occipitalis területeire (V2 látóterület és V4 látóterület), valamint a hátsó patak occipitalis területeire vetít – V3 látótér, MT (V5) látóterülete és a dorsomedialis területe (DM).
A ventrális áramlás a látás “mit” feldolgozásáról ismert, míg a hátsó áram a “hol / hogyan” kezelést végzi. A ventrális áramlás ugyanis fontos információkat nyújt a memóriában tárolt ingerek azonosításához. Ezekkel az információkkal a memóriában a hátsó áramlat képes a külső ingerekre reagálva a motoros cselekvésekre összpontosítani.
Bár számos tanulmány kimutatta, hogy a két rendszer független és egymástól elkülönülten épül fel, bizonyíték arra, hogy mindkettő elengedhetetlen a sikeres észleléshez, különösen, amikor az ingerek bonyolultabb formákat öltenek. Például egy esettanulmányt készítettek az fMRI segítségével az alak és a hely alapján. Az első eljárás helymeghatározási feladatokból állt. A második eljárás egy megvilágított helyiségben történt, ahol a résztvevők 600 ms-on keresztül stimulusokat mutattak a képernyőn. Megállapították, hogy a két út szerepet játszik az alakérzékelésben, annak ellenére, hogy a helyfeldolgozás továbbra is a hátsó áramlásban rejlik.
A dorsomedialt (DM) nem vizsgálják olyan alaposan. Van azonban néhány bizonyíték arra, hogy ez az áramlás kölcsönhatásba lép más vizuális területekkel. A majmokon végzett esettanulmány feltárta, hogy a V1 és V2 területekről származó információk teszik ki a DM bemenetének felét. A fennmaradó bemenetek több forrásból származnak, amelyek bármilyen vizuális feldolgozáshoz kapcsolódnak.
Az occipitalis lebeny jelentős funkcionális aspektusa, hogy tartalmazza az elsődleges vizuális kérget.
Retina érzékelők ingereket közvetítenek az optikai traktusokon keresztül az oldalsó geniculáris testekhez, ahol az optikai sugárzások tovább folytatódnak a vizuális kéregig. Minden vizuális kéreg nyers érzékszervi információt kap a retina külső felétől a fej ugyanazon oldalán és a retina belső felétől a fej másik oldalán. A cuneus (Brodmann 17. területe) vizuális információkat kap az alsó látóteret reprezentáló kontralaterális felső retinától. A lingula információt a kontrasztális alsó retinától kap, amely a felső látómezőt képviseli. A retina bemenetei egy “útállomáson” mennek keresztül a a thalamus laterális geniculate magja, mielőtt a kéregbe vetülne. Az occipitalis lebenyek “szürkeállományának hátsó oldalán lévő sejtek a retina mező térbeli térképeként vannak elrendezve. A funkcionális idegképalkotás hasonló reakciómintákat tár fel a lebenyek kortikális szövetében, amikor a retina mezők erős mintázatnak vannak kitéve.
