Történelem
Az MSZÁ gazdag több ezer éves múltra tekint vissza. A szigeteket eredetileg ókori emberek telepítették le, Ázsiától keletre és Polinéziától északra hajózva. A későbbi felfedezők és telepesek között voltak spanyolok, németek és japánok is, és korábbi jelenlétük bizonyítéka megtalálható az egész szigeten. Az amerikai igazgatás alatt álló vagyonkezelést követően W.W. II., Az MSZÁ ma már független és önálló.
A legtöbb nyelvi és régészeti bizonyíték arra utal, hogy a szigeteket először két és háromezer évvel ezelőtt fedezték fel és telepítették le. Az első telepeseket gyakran ausztronéziai beszélőként jellemzik, akik kertészeti ismeretekkel és rendkívül kifinomult tengerészeti ismeretekkel rendelkeznek. Ezekről az első telepesekről azt gondolják, hogy Délkelet-Ázsiából kelet felé vándoroltak Yap-be. Innen néhányan dél felé vándoroltak Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek és Új-Kaledónia, majd később Kiribati és a Marshall-szigetek irányába. a mai MSZÁ-t alkotó szigeti társaságok tagjai. A kosraei Lelu romok (Kr. U. 1400) és a Pohnpei Nan Madol romok (i. Sz. 1000) lenyűgözően emlékeztetnek ezeknek a korai embereknek a teljesítményére.
1525-ben a Spice-szigeteket kereső portugál hajósok ( Indonézia) Yapra és Ulithire került. A spanyol expedíciók később felvették az első európai kapcsolatot a Karoline-szigetek többi részével. Spanyolország Yap-on alapította gyarmati kormányát, és 1899-ig szuverenitást igényelt a Karoline-szigetek felett. Spanyolország ekkor kivonult csendes-óceáni szigetvidékéről és érdekeit Németországnak adta el, kivéve Guamot, amely az Egyesült Államok szigeti területe lett.
A német közigazgatás ösztönözte a kereskedelem és a kopra gyártásának fejlődését. 1914-ben a német adminisztráció véget ért, amikor a japán haditengerészet katonai birtokba vette a Marshall, a Caroline és az Északi-Mariana-szigeteket.
Japán 1920-ban megbízott Népszövetség keretében kezdte meg hivatalos igazgatását. Ebben az időszakban kiterjedt rendezés következett 100 000 feletti japán lakosságban Mikronéziában. Az őslakos népesség akkor körülbelül 40 000 volt. A cukornád, a bányászat, a halászat és a trópusi mezőgazdaság lett a fő iparág.
A második világháború hirtelen véget vetett a japán polgári közigazgatás során tapasztalt viszonylagos jólétnek. A háború következtetése szerint a legtöbb infrastruktúrát bombázásokkal hozták el, a japán katonaság pedig elszegényedésig kihasználta a szigeteket és az embereket.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozta a Csendes-óceán bizalmi területét. Szigetek (TTPI) 1947-ben. Pohnpei (korábban Ponape), Kosrae (korábban Kusaie, és annak idején Pohnpei egy része), Chuuk (korábban Truk), Yap, Palau, a Marshall-szigetek és az Északi-Mariana-szigetek együttesen alkották a TTPI. Az Egyesült Államok elfogadta ennek vagyonkezelőjének szerepét, az egyetlen ENSZ vagyonkezelői szervezetet, amelyet “biztonsági vagyonkezelőként” jelöltek ki, és amelynek végső döntését az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozta meg. Vagyonkezelőként az USA-nak a lakosok gazdasági fejlődése és önellátása. “
Az Egyesült Államok elnöke kinevezte a TTPI főbiztosát, ő pedig adminisztrátort nevezett ki a fent említett mindegyik” körzetbe “. A TTPI a polgári hirdetés alatt maradt az Egyesült Államok Haditengerészeti Minisztériumának igazgatása 1951-ig, amikor a hatáskör a Belügyminisztériumra került.
1978. július 12-én, az alkotmányos egyezmény nyomán, a Bizalmi Terület egykori körzetének négy népe, Truk (ma Chuuk), Yap, Ponape (ma Pohnpei) és Kusaie (ma Kosrae) népszavazáson megszavazta a Mikronéziai Szövetségi Államok (FSM) alkotmánya szerinti szövetség létrehozását. Az ENSZ megfigyelői ezt a népszavazást legitim önrendelkezési cselekménynek minősítették. Ezáltal az emberek a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek Szervezete általi irányítás évei alatt megerősítették szuverenitásukat, amely szunnyadó, de sértetlen maradt.
Az MSZÁ Alkotmányának 1979. május 10-i végrehajtása után a a korábbi kerületek a Föderáció államaivá váltak, és idővel elfogadták saját állami alkotmányukat. Országos demokratikus választásokat tartottak a nemzeti és négy állami kormány tisztviselőinek megválasztására. A tisztelt Tosiwo Nakayama, a Mikronéziai Kongresszus volt elnöke az MSZÁ első elnöke lett és megalakította kabinetjét. Összejött az MSZÁ új kongresszusa, elnökévé megválasztotta a tiszteletreméltó Bethwel Henryt, és törvényeket kezdett bevezetni az új Nemzet számára. A nemzeti és az állam alkotmánya alapján igazságügyi rendszert hoztak létre.Ezt követően az Egyesült Államok a kormányzati funkciók rendezett átadásának időszakát (1979 86) kezdte meg, összhangban az ENSZ vagyonkezelői megállapodásának feltételeivel és szándékaival.
Az MSZÁ Alkotmányának végrehajtása után az Egyesült Államok elismerte a létesítmény létrehozását az MSZÁ nemzeti és állami kormányainak Az MSZÁ, a Marshall-szigetek köztársasága és a Palau Köztársaság mindegyike a szabad társulásról szóló egyezményről tárgyalt az Egyesült Államokkal. A megállapodást 1982. október 1-jén írták alá, és a szavazók 1983-ban hagyták jóvá az MSZÁ-ban. Az Egyesült Államok Kongresszusának jóváhagyása után a megállapodás 1986. november 3-án lépett hatályba. 1991. szeptember 17-én az MSZÁ az ENSZ.
