Mali Birodalma (1230-1600)

A Mali Birodalom a nyugat-afrikai történelem egyik legnagyobb birodalma volt, és a magasságában az Atlanti-óceán partjától egészen a szaharai sivatag központi részei. A Birodalmat CE-ben 1235-ben alapította a legendás Sundiata király, és az CE-1600-as évek elejéig tartott. A Birodalom leghíresebb uralkodóját Mansa Musának hívták, és a kor krónikásai azt írták, hogy amikor zarándoklaton Mekkába utazott, annyi aranyat osztott szét, hogy egy évtizedig tartó nagy inflációt okozott.

Történelem

A Mali Birodalom több kis Malinké királyság konszolidációjával jött létre Ghánában a Niger folyó felső területe körül. A Mali Birodalmának korai történetéből ismert legtöbbet arab tudósok gyűjtötték össze az 1300-as és 1400-as években. Sumanguru Kanté nevű király uralta a Susu Királyságot, amely a 13. század elején meghódította a Malinké népet. A Sundiata néven ismert király (más néven Sunjata) megszervezte a Malinké-ellenállást a Susu Királyság ellen, és Sundiata számos történész véleménye szerint, például Conrad David és Innes Gordon, Malit alapította, amikor 1235-ben legyőzte Sumanguru Kantét.

A birodalom fejlődése fővárosában, Nianiban kezdődött, amely egyben véletlenül a birodalom alapítójának és Sundiata királynak a szülőhelye is volt. Sundiata hatalmas birodalmat épített, amely az Atlanti-óceán partvidékétől a Szenegál folyótól délre Goa-ig húzódott, a Niger középső kanyarulatától keletre.

Gazdaság és társadalom a Mali Birodalomban

A A Mali Birodalom külterületekből és kis királyságokból állt. Mindezek a királyságok hűséget vállaltak Malinak azáltal, hogy éves tiszteletdíjat ajánlottak rizs, köles, lándzsa és nyilak formájában. Mali a polgáraitól beszedett adókból gyarapodott, és minden, a Birodalomba behozott és onnan kivitt árut erősen megadóztattak, miközben minden aranyrög a királyé volt. Az aranyporral azonban kereskedni lehetett, és bizonyos esetekben az aranyport használták pénznemként sóval és pamutszövetekkel együtt. Az Indiai-óceánról származó Cowrie-héjakat később pénznemként használták Nyugat-Szahara belső kereskedelmében. Mali és különösen Timbuktu városa híres tanulási és látványos építészeti központ volt, mint például a Sankara Madrassa – a tanulás nagy központja – és a Sankore-i Egyetem, amely jóval a Mali Birodalom vége után is rengeteg csillagászt, tudóst és mérnököt produkált. Úgy gondolják, hogy a francia gyarmati megszállás hozzájárult az egyetem oktatási színvonalának csökkenéséhez.

Míg Mali a Mansa vagy a Mester uralma alatt álló monarchia volt, az államhatalom nagy része bírósági tisztviselők kezében volt. Ez azt jelentette, hogy a Birodalom több instabilitási időszakot és rossz uralkodók sorozatát képes túlélni. A Mali Birodalom szintén soknemzetiségű és többnyelvű birodalom volt, és az iszlám volt az uralkodó vallás.

Vezetés

Mali uralkodói átvették a „Mansa” címet. Mali alapítója, Sundiata mind vallási, mind világi értelemben szilárdan megerősödött, és azt állította, hogy közvetlen kapcsolata van a föld szellemeivel, így ősei őrzőjévé vált. Birodalma a délnyugati erdő peremétől a Malinké gyepes vidékén át a Walatta és Tandmekka száheli és dél-szaharai kikötőjéig terjedt, és arab tudósok szerint Sundiata körülbelül 25 évig uralkodott és 1255-ben halt meg.

A Mali Birodalom nagy kiterjedése ellenére gyakran elégtelen vezetés sújtotta. Pedig Sundiata fiát, Mansa Walit, aki a következő király lett, Mali egyik leghatalmasabb uralkodójának tartják. Mansa Walit viszont testvére, Wati követi, akinek bátyja Kahlifa lett. Kahlifát különösen rossz uralkodónak tekintették, és néhány krónikás leírja, hogyan használna íjakkal és nyilakkal embereket szórakozás céljából. Tévedése miatt Kahlifát leváltották, helyét Sundiata unokája, Abu Bakr nevezte el. Abu Bakrt Sundiata fiúként fogadta örökbe, bár unokája és Sundiata lányának fia volt, ami nagyban megerősítette volna trónigényét.

A Maliai Birodalom vezetői gondjai Abu Bakr mennybemenetele után folytatódna. Abu Bakr-t egy Sakura nevű férfi, aki rabszolga vagy katonai parancsnok volt, puccs miatt levetette. Sakura alacsony termete talán azt sugallja, hogy a királyi család sokat veszített népszerűségéből a köznép. Sakura uralkodása azonban szintén problémás lesz; miután áttérett az iszlámra, Sakura zarándokolt Mekkába, de a Danakil nép visszaútja során Tadjoura városában megölte. Vitatott miért Sakura volt Tadjourában, mivel Mekából visszatérve Maliba nem volt természetes út, és milyen okokból ölték meg.Egyesek szerint azért ölték meg, mert a Danakil ellopni akarta az aranyát.

Sakura hatalomra kerülése azt is megmutatja nekünk, hogy az uralkodó családnak és a Mansának korlátozott hatalma volt a Mali Birodalomban, és hogy a tisztek a bíróság jelentős hatalommal rendelkezett ehhez képest. A Mali Birodalom szigorú hierarchikus felépítésű tartományokká szerveződött, amelyekben minden tartománynak volt kormányzója, és minden városnak volt polgármestere vagy mochrifje. Nagy hadseregeket telepítettek a kisebb királyságok esetleges lázadásainak megállítására és a sok kereskedelmi út megóvására. A hatalom decentralizálása a kormányzati bürokrácia alacsonyabb szintjeire az udvari tisztviselők útján, szigorú hierarchikus felépítéssel együtt része volt annak, hogy a Mali Birodalom a rossz uralkodók sora ellenére is ilyen stabil volt. Az uralkodó családon belüli veszekedések ellenére az államigazgatási hatalom alacsonyabb struktúrákon keresztüli átruházása azt jelentette, hogy a Birodalom elég jól működhet. Jó uralkodók idején a Birodalom kiterjesztette területét, és ezzel a nyugat-afrikai történelem egyik legnagyobb birodalmává tette.

A híres Mansa Musa

Ebben az összefüggésben Mali leghíresebb uralkodója, Mansa Musa birodalma trónra lépett. A történészek vitatják, hogy Mansa Musa volt-e Sundiata egyik testvérének unokája, így Sundiata unokaöccse, vagy Abu Bakr unokája volt. Ismeretes, hogy Mansa Musa áttért az iszlámra, és 1324-ben Mekkába zarándokolt, 60 000 ember és nagy mennyiségű arany kíséretében. Nagylelkűsége állítólag olyan nagy volt, hogy mire elhagyta Mekkát, felhasznált minden darab aranyat, amit magával vitt, és pénzt kellett kölcsönkérnie a visszaútra.

Mansa Musa ismert volt bölcs és hatékony uralkodó, és az egyik legnagyobb teljesítménye Timbuktu egyik legnagyobb épületének megrendelése volt. 1327-ben megépítették a timbuktui nagy mecsetet, amely később a tanulás központjává válik. Mansa Musa uralkodásának végén megépítette és finanszírozta a Sankara Madrassát, amely később az iszlám világ egyik legnagyobb tanulási központjává és Afrika legnagyobb könyvtárává vált. A Sankara Madrassa a becslések szerint 250 000 és 700 000 kézirat között található, ez Afrika legnagyobb könyvtárának számít az alexandriai Nagy Könyvtár óta. Egyes források azt állítják, hogy Mansa Musa uralkodása alatt 24 várost hódított meg a környező földdel, és ezzel jelentősen kibővítette a birodalmat. Mansa Musa a becslések szerint 1337-ben halt meg, és Mansa címet fiának, Mansa Maghannak adná át.

Timbuktu nagy mecsetje

A Mali Birodalom hanyatlása

Az 1360–1390 közötti időszak a Mali Birodalom számára a bajok idejét jelentette. A Birodalom több rossz uralkodó alatt szenvedett, rövid uralkodással. A trón gazdát cserélt az uralkodó család több tagja között, és egy ponton egy Mahmud nevű férfi foglalta el, aki nem Maliból származott, és nem is része az uralkodó családnak. Végül II. Mansa Mari Djata-nak sikerült visszaszerezni a trónot az uralkodó dinasztia számára, de despotikus uralma tönkretette az államot. A korábbi évekhez hasonlóan egy bírósági tisztviselő hozta vissza a Birodalmat a pályára a rossz uralkodók után. Mari Djarta „wazir” (miniszter) átvette a hatalmat és II. Mansa Musa király révén uralkodott, lényegében régensként. Mari Djarta (más néven III. Mari Djarta) uralkodása alatt a Mali Birodalom helyreállítja annak a hatalomnak egy részét, amelyet elveszített az elmúlt 30 évben a szabálytalanság és a polgárháború alatt.

Mansa Musa II meghalt 1387-ben testvére, Mansa Magha II. lett, aki szintén hatalmas bírósági tisztviselők bábja lett. Egy év után megölték Mansa Musa II-t, ezzel befejezve az I. Mansa Musa-ból leszármazott királyok sorát. Ez kiváltotta a Mali Birodalom hanyatlását, és 1433-ban tuaregi nomádok hódították meg a várost. Az elkövetkező 100 évben a birodalom lassan átadta helyét a Songhay hódítóknak keletről, és az 1500-as évekre csak Malinké magföldjeire redukálódott. A 17. század folyamán Mali számos kisebb, független fõbbségbe tört be, és így a Mali Birodalom már nem volt a legnagyobb hatalom.

Végjegyzetek

Innes, Gordon. 1974. Sunjata: Három Mandinke-változat. Londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Egyetem. Male Street, London. 1. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. 17. oldal. ↵

Gordon. 1974. Sunjata: Három Mandinke-változat. Londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Egyetem. Male Street, London. 1. oldal. ↵

Innes, Gordon. 1974. Sunjata: Három Mandinke-változat. Londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Egyetem. Male Street, London. 1. oldal. ↵

Uo. ↵

Shuriye, Abdi O. és Ibrahim, Dauda Sh. 2013.”Timbuktu civilizáció és jelentősége az iszlám történelemben”, a Mediterranean Journal of Social Sciences MCSER Publishing, Róma-Olaszország 4. szám, 2013. október 11. 697. oldal. ↵

Uo. 698. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. 44. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo .. ↵

Levtzion, N. 1963. „Mali tizenharmadik és tizennegyedik századi királyai” a Journal ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. 344. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. 345. oldal .. ↵

Uo. ↵

Beckingham, C.F. 1953. “A keleti és afrikai tanulmányok iskolájának értesítője” az afrikai tanulmányokban. Az orientális és afrikai tanulmányok iskolájának értesítője / 15. kötet / 1953. június 02. szám, 391-392. ↵

Uo . ↵

Uo. ↵

McDowell, Linda és Mackay, Marilyn. 2005. Tanári útmutató a múlt világtörténeti társadalmai számára. Portage és Main Press. Winnipeg, Kanada. 246. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. 17. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Shuriye, Abdi O. és Ibrahim, Dauda Sh. 2013. „Timbuktu civilizáció és jelentősége az iszlám történelemben”, a Mediterranean Journal of Social Sciences MCSER Publishing, Róma-Olaszország 4. kötet, 2013. október 11., 697. oldal. 697. Page

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. 351. oldal. ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. ↵

Uo. 56. oldal. ↵

Uo. ↵

Hunwick, John O. 2000. “Timbuktu” az Encyclopaedia of Islam. X. kötet (2. kiadás) , Leiden: Brill, 508–510. 508. oldal. ↵

Uo. ↵

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük