MELLÉKHATÁSOK
Az IMURAN fő és potenciálisan súlyos toxikus hatása hematológiai és emésztőrendszeri. A másodlagos fertőzés és a rosszindulatú daganat kockázata szintén jelentős (lásd: FIGYELMEZTETÉSEK). A mellékhatások gyakorisága és súlyossága az IMURAN dózisától és időtartamától, valamint a beteg alapbetegségétől vagy az egyidejűleg alkalmazott terápiáktól függ. A vese homograft befogadó csoportokban tapasztalt hematológiai toxicitások és neoplazia előfordulása lényegesen magasabb, mint az IMURAN-t alkalmazó vizsgálatokban reumatoid ízületi gyulladás. A klinikai vizsgálatok relatív előfordulásait az alábbiakban foglaljuk össze:
| Toxicitás | Vese homograft | Rheumatoid Arthritis |
| Leukopenia (bármilyen fokú) | > 50% | 28% |
| < 2500 cella / mm³ | 16% | 5,30% |
| Fertőzések | 20% | < 1% |
| Neoplasia | * | |
| limfóma | 0. 50% | |
| Egyéb | 2,80% | |
| * Az azatioprinnal kezelt rheumatoid arthritisben szenvedő betegek körében a neoplazia gyakoriságára és kockázatára vonatkozó adatok korlátozottak. A limfoproliferatív betegség előfordulása RA-ban szenvedő betegeknél lényegesen magasabbnak tűnik, mint az általános populációban. Egy befejezetlen vizsgálatban a RA-ban szenvedő betegeknél a limfoproliferatív betegség aránya az ajánlott azatioprin dózisoknál (5 mg / kg / nap) magasabb volt, 1,8 eset / 1000 betegévi követés, szemben 0,8 eset / 1000 betegévi követés – azoknál, akik nem kapnak azatioprint. Azazatioprinnal kezelt betegek által kapott azatioprin adagolásának vagy más terápiáknak (azaz alkilező szereknek) tulajdonítható megnövekedett kockázat aránya azonban nem határozható meg. | ||
Hematológiai
A leukopenia és / vagy a thrombocytopenia dózisfüggő, és későn fordulhat elő az IMURAN-terápia során. Az adag csökkentése vagy ideiglenes megvonása ezen toxicitások megfordulását eredményezheti. A fertőzés előfordulhat a csontvelő szuppressziójának vagy leukopenia másodlagos megnyilvánulásának, de a vesehomotranszplantációban a fertőzés előfordulási gyakorisága 30-60-szorosa a reumás ízületi gyulladásnak. Vérszegénységekről, köztük makrocitikus vérszegénységről és / vagy vérzésről számoltak be. – az IMURAN fenyegető myelosuppressziója. Lásd: KLINIKAI FARMAKOLÓGIA, FIGYELMEZTETÉSEK ÉS ÓVINTÉZKEDÉSEK: Laboratóriumi vizsgálatok. Az azatioprint kapó, nem távoli TPMT aktivitású betegeknél pancytopeniával összefüggő halálról számoltak be. 6,20
Gasztrointesztinális
Az IMURAN-kezelés első néhány hónapjában hányinger és hányás fordulhat elő, és előfordult a 676 rheumatoid arthritisben szenvedő beteg kb. 12% -a. A gyomorpanaszok gyakorisága gyakran csökkenthető a gyógyszer osztott dózisainak beadásával és / vagy étkezés után. Egyes betegeknél azonban az émelygés és a hányás súlyos lehet, és olyan tünetek kísérhetik, mint a hasmenés, a láz, a rossz közérzet és a mialgiák (lásd ÓVINTÉZKEDÉSEK). Hasfájással történő hányás ritkán fordulhat elő túlérzékenységi hasnyálmirigy-gyulladás esetén. Hepatotoxicitás a szérum lúgos foszfatáz, a bilirubin és / vagy a szérumtranszaminázok szintjének emelkedéséről ismert, hogy az azatioprin alkalmazását követően elsősorban allograft recipiensekben fordul elő. Hepatotoxicitás nem gyakori (kevesebb mint 1%) volt rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél. A transzplantációt követő hepatotoxicitás legtöbbször a transzplantációt követő 6 hónapon belül jelentkezik, és általában az IMURAN megszakítását követően visszafordítható. Ritka, de életveszélyes máj-veno-okklúziós betegség, amelyet krónikus azatioprin adásával társítottak, transzplantált betegeknél és egy IMURAN-t panuveitis kezelésben részesülő betegnél írtak le. 21,22,23 A hepatotoxicitás kimutatása. Ha a máj veno-okkluzív betegségének klinikailag gyanúja merül fel, az IMURAN-t végleg abbahagyni kell. Ide tartoznak a bőrkiütések, alopecia, láz, arthralgiák, hasmenés, steatorrhea, negatív nitrogénegyensúly, reverzibilis interstitialis pneumonitis, hepatosplenikus T-sejtes lymphoma (lásd: FIGYELMEZTETÉSEK – Malignitás) és Sweet “szindróma (akut lázas neutrofil dermatosis).
Olvassa el az Imuran (azatioprin) teljes FDA felírási információját
