A huszadik században kevés amerikai hagyott nagyobb örökséget a világbékének, mint George C. Marshall (1880-1959). Az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnökeként a második világháború idején Marshallra hárult egy több millió fős hadsereg felnevelése, kiképzése és felszerelése. Marshall választotta ki a tisztikart, és Marshall volt az, aki vezető szerepet játszott a katonai műveletek globális tervezésében. Végül Marshall volt az, akit Winston Churchill brit miniszterelnök “a győzelem valódi szervezőjeként” üdvözölt.
A történelem mégis elsősorban Marshall-t fogja társítani a Marshall-terv szerzőjévé. Az ötlet, hogy amerikai dollármilliárdokat kell meghosszabbítani az európai gazdasági fellendülés érdekében, nem egyedül ő volt. Csak egy volt a sok nyugati vezető közül, aki rájött a semmittevés tragikus következményeire azokban a háború sújtotta országokban, ahol az alapvető életkörülmények siralmasak és a harcok vége után két évvel még mindig romlottak. De Marshall, mint bárki más, utat mutatott. A Harvard Egyetemen 1947. június 5-én tartott beszédében Marshall államtitkári minőségében megfogalmazta a Marshall-terv általános elveit. 1948 és 1951 között az Egyesült Államok több mint tizenhárom milliárd dolláros gazdasági, mezőgazdasági és technikai segítséget nyújtott a szabad Európa helyreállításához. A Marshall-tervet napjainkban általában sikeresnek értékelték, és csodálatra méltóan ellenállt a történelmi vizsgálatok szigorúságának. Sőt, lendületet adott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és az Európai Közös Piac megalakulásának. Marshall világvezetésének elismeréseként 1953-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki.
A Marshall-terv ötvenedik évfordulója alkalmából a National Portrait Gallery és a George C. Marshall Alapítvány elkészítette ezt kiállítás, emlékezve Marshallra és azokra a vezetőkre, akikkel a huszadik század nagy részében segített a történelem alakításában.
