A pszichológia határai

Magán az EP-n (ideális esetben az ezekbe integrált összehasonlító pszichológiával) kapcsolatos tanfolyamok mellett fontosnak tartom, hogy minden pszichológus hallgató megtanulja az alapvető evolúciós biológiát és a viselkedésökológiát (és talán fizikai antropológia, ahol még léteznek ilyen osztályok) – a pszichológiától teljesen függetlenül. Ez magában foglalja azoknak az alapvető ismereteknek a nagy részét, amelyekre a pszichológiához evolúciós szempontból kell hozzáállniuk, mind az ilyen órák tényleges tartalma tekintetében, mind pusztán abban a tényben, hogy összetett, adaptált mechanizmusoknak vannak kitéve a fajok széles körében, ezáltal számukra az emberi viselkedési mechanizmusok megfelelő perspektívája. Gyanítom, hogy anélkül, hogy előállítanánk az evolúciót megfelelően értő pszichológus hallgatók generációját, mindig vesztes csatát vívunk majd azért, hogy az evolúciós megközelítések beépüljenek a mainstream pszichológiába. Még akkor is, ha egyik napról a másikra képesek lennénk minden pszichológusban égető vágyat kelteni abban, hogy kutatásaikat evolúciós szempontból közelítsék meg, ez valószínűleg többet akadályoz, mintsem segítsen a szakterületünkön, mert képtelenek lennének olyan kutatásokat végezni, amelyekről az evolúció megértése megfelelően tájékoztat.

Bár fontosnak tartom megállapításaink közzétételét a pszichológiai folyóiratokban (bár ez a feladat nehéz is lehet), úgy gondolom, hogy jó ötlet lehet abbahagyni az EP EP-nek való elmagyarázását azon kívülieknek területén. Eddig úgy tűnik, hogy ez leginkább az ellenzék összpontosítását szolgálta, és amint itt kifejtettem, az ellenzék egy része legalább részben igazolható lehet. Amint azt a helyszínen publikált cikkek rövid áttekintése is mutatja, az elkészített összefoglalók egyébként sem igazán tükrözik az elvégzett kutatások többségét. Kíváncsi lennék, lehet-e egy hatékonyabb stratégia a mainstream helyett (ideális esetben nagy hatású) értékesítési lehetőségek olyan megállapítások számára, amelyeket vagy soha nem vizsgáltak volna evolúciós megközelítés nélkül, vagy olyan jelenségeket, amelyeknek nincs értelme, csak az evolúció tükrében. Az EP egyben nagyon médiabarát tudományág is (gyanítom, hogy ez még inkább minket jelent) kollégáink célpontja, mint amilyenek egyébként lennénk). Ideális esetben képesek lennénk ezt az érdeklődést a jelenleginél stratégiaibb módon felhasználni, ismét szélesebb körben ismert tanulmányok készítésével, amelyekben az emberi pszichológia csak értelemben a jól bevált, általános evolúciós elvek tükrében – azok a megállapítások, amelyek nem függenek a legutóbbi őseinkkel kapcsolatos, még nem tesztelt feltételezésektől, vagy a kognitivunk szerkezetétől és jellegétől ve mechanizmusok, hanem inkább egyenes, alapvetően cáfolhatatlan következményei az alapvető evolúciós elveknek. Jó példa egy ilyen megállapításra az MHC-függő szagpreferenciák, amelyeket Wedekind et al. (1995). Ezek azok a megállapítások, amelyek úgy gondolom, hogy valószínűleg meggyőzik a szkeptikusokat a megközelítésünk értékéről, és amelyek megalapozhatják egy pszichológiát, amely valóban integrálja az evolúciót.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerző kijelenti, hogy a kutatást bármilyen kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolat hiányában végezték, amely potenciális összeférhetetlenségként értelmezhető.

Buller, DJ (2000). “A vezetett túra az evolúciós pszichológiában”, A Field Guide to the Philosophy of Mind, szerk. M. Nani és M. Marraffa (A Római Egyetem Filozófia Tanszékének hivatalos elektronikus kiadványa 3).

Buss, DM (szerk.). (2005). Az evolúciós pszichológia kézikönyve. Hoboken, NJ: Wiley.

Gaffan, EA és Davies, J. (1982). Jutalom, újdonság és spontán váltakozás. QJ Exp. Psychol. 34B, 31–47.

Gibson, JJ (1979). A vizuális érzékelés ökológiai megközelítése. Boston, MA: Houghton Mifflin.

Harris, CR és Mickes, L. (2014). A nők megtarthatják a szavazatot: nincs bizonyíték arra, hogy a menstruációs ciklus során bekövetkező hormonális változások befolyásolják a politikai és vallási meggyőződéseket. Psychol. Sci. 25, 1147–1149. doi: 10.1177 / 0956797613520236

Közzétett összefoglaló | Teljes szöveg közzététele | CrossRef teljes szöveg

Schaffner, S. és Sabeti, P. (2008). Evolúciós alkalmazkodás az emberi származásban. Nat. Educ. 1, 14.

Shettleworth, S. J. (2010). A megismerés, az evolúció és a viselkedés. Oxford: OUP.

Sulikowski, D. és Burke, D. (2010b). Ha egy hely nem hely: a térinformációk kódolása a jutalom típusától függ. Viselkedés 147., 1461–1479. doi: 10.1163 / 000579510X521564

CrossRef teljes szöveg

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük