A regresszív adó olyan adó, amelyet oly módon vetnek ki, hogy az adókulcs csökken, amint az adóköteles összeg növekszik. A “regresszív” a bevételekre vagy kiadásokra gyakorolt elosztási hatást írja le, utalva arra, hogy a kulcs milyen mértékben halad a magasból az alacsonyba, így az átlagos adókulcs meghaladja a határadó mértékét. Az egyéni jövedelem és a vagyon tekintetében a regresszív adó nagyobb terhet ró az erőforrásokra (az erőforrásokhoz viszonyítva), mint a gazdagokat: az adókulcs és az adózó fizetési képessége között fordított összefüggés van, az eszközökkel mérve , fogyasztás vagy jövedelem. Ezek az adók általában csökkentik a magasabb fizetési képességű emberek adóterheit, mivel a relatív terheket egyre inkább az alacsonyabb fizetési képességűekre hárítják.

egy adott adó befolyásolhatja az adófizetők hajlandóságát az adózott tevékenység folytatására a forrásaikhoz (az adóalap demográfiai jellemzőihez) viszonyítva. Más szóval, ha az adózó tevékenységet nagyobb valószínűséggel a szegények és az kevésbé valószínű, hogy a gazdagok hajtják végre, az adó regresszívnek tekinthető. A hatás méréséhez figyelembe kell venni az adóztatandó áruk jövedelemrugalmasságát, valamint a fogyasztásra gyakorolt jövedelemhatásokat. Az intézkedés alkalmazható az egyes adókra vagy adóhoz s ystem egészében; egy év, több év vagy egész élet.

A regresszív adó ellentéte egy progresszív adó, amelyben az átlagos adókulcs növekszik, amikor az adóköteles összeg emelkedik. Között egy átalány vagy arányos adó , ahol az adó mértéke az adóköteles összeg növekedésével rögzül.