TANULMÁNY ÖSSZEFOGLALÓ: Korai és késői OH-értékelés középkorú felnőtteknél
Az ARIC-vizsgálat egy longitudinális, prospektív, kohorszos vizsgálat, amelyet csaknem 16 000 felnőtt vett részt 1987 óta. Juraschek és mtsai1 értékelték az OH azonosításának optimális idejét és annak összefüggését az esés, a törés, az ájulás, a gépjármű balesetének és a halálozásnak a káros klinikai eredményeivel. A kutatók arra keresték a választ, hogy az álló helyzet után közvetlenül meghatározott BP-mérések előrejelzik-e a nemkívánatos eseményeket, valamint a BP-méréseket, amelyek közelebb kerültek a 3 perchez.
A vizsgálat résztvevői 45 és 64 év közöttiek voltak (átlagosan 54 év), és 26% fekete és 54% nő volt. 4 különböző amerikai közösségben éltek. A kutatók kizárták azokat a betegeket, akiknél hiányzott az OH-értékelés vagy más releváns kohorsz vagy korábbi adatok, így 11 429 alanyból álló kohorsz maradt el.
Az ARIC-vizsgálatba való beiratkozásuk részeként az alanyok BP-mérése 2–5-szörös volt fekvő helyzetben (a résztvevők 90% -ának ≥ 4 mérése volt) és állása után (91% -ának ≥ 4 mérése volt) programozható automatikus BP mandzsetta segítségével. Mind az öt álló BP-mérést (az állás után 28, 53, 76, 100 és 116 másodperccel átlagoltuk) 11 429 (64,6%) résztvevő közül 7385-nél mértük. Az alanyokat megkérdezték, hogy szokott-e szédülni felállva.
GYORS PÁLYA
Ez a tanulmány azt találta, hogy az állástól számított 1 percen belül azonosított ortosztatikus hipotenzió klinikailag értelmes, mint az 1 perc múlva azonosított OH.
A kutatók összefüggést állapítottak meg az OH és a szisztolés vérnyomás poszturális változása vagy a diasztolés vérnyomás poszturális változása között, az anamnézisben fellépő szédüléssel. A kórházi kezelések és a Medicaid és a Medicare szolgáltatások számlázásának áttekintése révén meghatározták az elesések, a törések, az ájulás, a gépjármű balesetek és a halálozás előfordulását is. Az alanyokat átlagosan 23 évig követték.
Eredmények
