EREDMÉNYEK

Az iatrogén események gyakorisága és típusa

Összesen 815 beteget láttak a két orvosi emelet a tanulmányi időszak alatt. Ezek közül 290 betegnél (36%) volt egy vagy több iatrogén betegség, összesen 497 ilyen előfordulás. Százhatvanöt betegnél számoltak be egy szövődményről (az összes szövődményes beteg 57% -a), és 125 beteg (43%) kettő és hét között volt.

Összesen 76 beteg (az összes 9% -a) akik beengedtek) komoly szövődményei voltak. (Két további betegnél súlyos szövődmények jelentkeztek, de a hiányos orvosi dokumentáció miatt ezekre a betegekre vonatkozó adatokat nem vették figyelembe az iatrogén betegség számításaiban.) 15 betegnél (az összes beteg 2% -a és a szövődményes betegek több mint 5% -a) úgy vélték, hogy az iatrogén betegség hozzájárult a beteg halálához. A 290 iatrogén betegségben szenvedő beteg közül harminc halt meg, míg az 525 betegből csak 33 volt komplikáció nélküli; ez a különbség szignifikáns volt (p < 0,05).

Az 1. táblázat felsorolja azokat a kórházi beavatkozások típusait, amelyekről úgy ítélték meg, hogy komplikációkat okoztak, a szövődmények számát és az egyes csoportok százalékos aránya, amelyek nagyobb bonyodalmak voltak. A három legnagyobb beavatkozási kategória (amelyben egyetlen beavatkozás tűnt összefüggésben a szövődményekkel) a gyógyszerek (208 szövődmény), a szív katéterezései (45) és az esések (35). Az összes szövődményes beteg 53% -ának volt legalább egy, a gyógyszer expozícióval kapcsolatos problémája. Ezenkívül a kábítószer-szövődmények száma valószínűleg alulreprezentálja valódi hatásukat. Például, ha egy beteg éjszaka esetleg kábítószer miatt szédül vagy elzavarodik, és elesik, de nem tudtunk ilyen jellegű hozzárendelést végezni, akkor az esemény esésnek minősült. Ha úgy véltük, hogy több különböző tényező járult hozzá egy jatrogén betegség kialakulásához, de nem sikerült megítélni, hogy melyik tényező dominál, az eseményt a “különféle / egyéb” beavatkozási kategóriába soroltuk.

Az 1. táblázat azt is szemlélteti, hogy az iatrogén betegséget okozó gyógyszerkészlet széles körben változott, és úgy tűnik, hogy egyetlen szer sem uralja a listát. A betegek azonban gyakran alkalmaztak több farmakológiai szert, amikor iatrogén betegség fordult elő. Ha nem sikerült meghatározni, hogy melyik gyógyszer volt a jogsértő szer, vagy ha úgy tűnt, hogy az esemény farmakológiai szerek kombinációjának volt köszönhető, akkor az “egyéb és többszörös ”kábítószer-kategóriát használtak. Ezen eljárás miatt és mivel a szám kicsi, a gyógyszerek között nem kell összehasonlítani a szövődmények súlyosságát. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a felsorolt kábítószer-csoportok szinte minden csoportjának használata súlyos következményekkel jár. A súlyos ritmuszavarok, beavatkozást igénylő hipotenzió és a mentális állapot változásai voltak az ilyen súlyos szövődmények.

A kórházi kezelés során felmerülő szövődmények típusát és az egyes kategóriákban előforduló súlyos százalékos arányokat a 2. táblázat mutatja. a lista változatos. Azt is meg kell jegyezni, hogy milyen kevés metabolikus szövődmény fordult elő, bár csak súlyosakat észleltek. A fő szövődmények többségét az aspirációs tüdőgyulladás, a kórházi fertőzés és az invazív eljárások másodlagos problémái jelentették.

Az iatrogén eseményekkel összefüggő tényezők

Egyszerű asszociáció

Mind a 815 beteg adatai korról, nemről, felvételi forrásról, felvételi útvonalról, felvételi helyről, házi tisztről Az értékelést, a tudatosság szintjét, az ürítés helyét, a gyógyszeres expozíciót és a tartózkodás hosszát elemezték az iatrogén eseményekkel való egyszerű összefüggések szempontjából. beengedték otthonukból. A házi tisztviselő „kritikus a rossz” kritikájához való viszonya szintén magasabb komplikációs rátával járt, mint a „stabil-jó-jó” értékelése, és az ICU-ra vagy a CCU-ra felvett betegeknél magasabb volt a szövődmények aránya, mint a betegeknél. általános osztályok.

Az életkor, a kábítószer-expozíció és a tartózkodás hossza pozitívan társult egy szövődményhez (p < 0,001); ezenkívül a gyógyszerek teljes száma és a tartózkodás hossza nagyobb volt súlyos szövődményekkel küzdő betegeknél, mint kisebb komplikációkban szenvedő betegeknél (3. táblázat).

A felvételi státus változóinak egyidejű hatásai

Logit elemzéssel megvizsgáltuk, hogy a beteg kora, neme és felvételi állapota milyen mértékben befolyásolhatja az iatrogén szövődmény előfordulásának valószínűségét a kórház. Az elemzés során figyelembe vettük a beteg életkorát (65 év alattiak vagy annál idősebbek), nemét, befogadási forrását (otthonról vagy más kórházból) és felvételi helyét (az intenzív osztályon, a központi egységen vagy az osztályon). a beteg felvételi állapotának (kritikus, tisztességes vagy stabil) állapota. E változók közül csak a felvétel forrása és a házi tiszt értékelése a beteg állapotáról befolyásolta a kórházi kezelés során felmerülő komplikáció esélyét. Vagyis a beteg kora, neme és befogadási helye nem befolyásolta a szövődmény esélyét. A 4. táblázat a logit modellből kapott simított valószínűségeket tartalmazza, külön-külön figyelembe véve az esetleges szövődmények valószínűségét és a súlyos szövődmények valószínűségét. A felvételi forrást bármilyen szövődmény jelenlétével (p < 0,0001) és súlyos komplikációkkal (p < 0,003) társították; a házfelügyelő értékelése szintén szignifikánsan összefüggésben állt (p < 0,0001 bármilyen szövődmény esetén és p < 0,0006 súlyos szövődmények esetén).

Bár az iatrogén szövődmények egyszerű összefüggésben voltak az életkorral beteg esetén ennek a tényezőnek a hiánya a logit modellből azt jelzi, hogy a kronológiai kor hatása másodlagos volt. Az idősebb betegek nagyobb valószínűséggel kerültek kórházba megfelelő vagy kritikus állapotban, mint a fiatalabb betegek (chi-square, 27,2; p < 0,0001 életkorral a három 65 év alatti kategóriában 65, 74, 75 és 75 év felettiek.)

Kábítószer-fogyasztás és a tartózkodás időtartama

Mivel a teljes gyógyszer-expozícióra és a tartózkodás hosszára vonatkozó adatok a beteg teljes kórházában összesítettek voltak tartózkodás esetén a szövődmény előfordulásával való összefüggésük önmagában nem jelez okozati szerepet, mivel a hosszabb kórházi tartózkodás és az új gyógyszereknek való kitettség szintén a komplikáció következménye lehet.

A 76 súlyos betegségben szenvedő beteg esetében Az átlagos tartózkodási idő 19,3 nap volt, átlagosan 7,8 nappal az első nagyobb szövődmény előtt és 11,5 nappal később. Az első nagyobb szövődmény előtt felírt új gyógyszerek átlagos száma 10,7 volt, és egy ilyen esemény után átlagosan 6,4 új gyógyszert írtak fel. Az e betegeknek a súlyos szövődmények előfordulása előtt felírt új gyógyszerek száma nagyobb volt, mint az egész kórházi tartózkodás alatt felírt gyógyszerek száma azoknál a betegeknél, akiknek komplikációi nem voltak (t = 5,66, p < 0,001).