Összefoglalás

Odontoid = A második csont csapszegszerű része nyak
törés = törés a csontban

A II. típusú odontoid törés olyan törés, amely a C2 meghatározott részén, a nyak második csontján keresztül következik be.

Csontok a gerinc csigolyáinak nevezzük. Az odontoid törésben részt vevő csont a második csigolya, a C2, magasan a nyakon. A C2 és a fenti csigolya, a C1 ízületének mozgása kiemelkedő. Ez az az ízület, amely lehetővé teszi a fej egyik oldalról a másikra történő elfordulását, előre hajlítását és hátrafelé hajlítását.

Ennek az ízületnek az egyik egyedülálló tulajdonsága az odontoid folyamatnak nevezett csonk (amelyet néha densnek is neveznek). Körülbelül akkora, mint egy rózsaszínű ujj hegye. Az odontoid folyamat megakad a C2 elejéről, és beilleszkedik a C1 barázdájába.

Odontoidos törésnél az a csonkrész eltörik. I. típusú odontoid törésnél csak a csont hegye törik el. A II. Típusú törésnél, a leggyakoribb típus, a csap az alján eltört. III. Típusú törésnél a csont a csap alapja alatt eltörik.

Egyes törések stabilnak, néhány pedig instabilnak számítanak. Stabil törés esetén a csont nem mozdul ki normális anatómiai helyzetéből és igazodásából. A stabil törés “beállhat” és meggyógyulhat. Egy instabil törés esetén a csont nagyobb valószínűséggel mozdul ki a szokásos helyzetéből és az irányából. A II. Típusú töréseket a legkevésbé stabilnak tekintik az odontoid törések közül. Ez teszi őket a legvalószínűbbé műtétre van szükség.

Tünetek

A gerincvelőt összenyomó törés megsértheti finom rostjait. A gerincvelő ilyen jellegű sérülését myelopathiának hívják, és neurológiai olyan tünetek, mint a hát, a lábak és a karok fájdalma vagy zsibbadása.

Okok és kockázati tényezők

II. típusú odontoid törések akkor fordulnak elő, amikor a nyaki gerinc hiperflexiás (erősen hátrafelé hajlik) vagy hiperextenziós (erősen előre hajlik). A hiperflexiót és a túlfeszültséget olyan traumák okozhatják, mint egy gépjármű-baleset okozta zuhanás vagy ostorcsapás.

Az életkor nagy szerepet játszik az odontoid törések előfordulásában – ezek a leggyakoribbak típusú nyaki gerinc törés 70 évnél idősebb betegeknél. Ennek oka valószínűleg a az idősek fokozott esési kockázata, valamint az oszteoporózis (a gyenge és törékeny csontok állapota) gyakoribb előfordulása.

II. típusú odontoid törések fiatalabb betegeknél is előfordulhatnak, leggyakrabban egy gépjármű balesetéből eredő trauma következtében.

Vizsgálatok és diagnózis

Az orvos teljes kórelőzményt készít és teljes fizikai vizsgálatot végez.

Ha II. típusú Odontoid-törés gyanúja merül fel, az orvos a következő diagnosztikai eljárásokat rendelheti el:

• Röntgen – tesztelje láthatatlan elektromágneses energiasugarakkal állítja elő a belső szövetek, csontok és szervek képét a filmben.
• Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) – olyan diagnosztikai eljárás, amely nagy mágnesek, rádiófrekvenciák és számítógép, amely részletes képeket készít a testen belüli szervekről és szerkezetekről.
• Számítógépes tomográfia (CT vizsgálat) – olyan diagnosztikai képalkotási eljárás, amely röntgensugarak és számítógépes technológiák kombinációját használja a test részletes képeinek elkészítéséhez. A CT-vizsgálat részletes képeket mutat a test bármely részéről, beleértve a csontokat, izmokat, zsírokat és szerveket. A CT-vizsgálatok részletesebbek, mint az általános röntgensugarak.
• Nuclearis csontvizsgálat – olyan diagnosztikai eljárás, amelynek során radioaktív anyagot injektálnak a testbe a csontok aktivitásának mérésére. . (A sugárzás mennyisége kicsi – kevesebb, mint egy CT vizsgálat felének sugárzása.) Ez a vizsgálat segít a sérült csontok azonosításában.

Kezelések

A II. típusú odontoid törések kezelési lehetőségei nem sebészeti vagy műtéti lehet. A nem sebészeti intézkedések magukban foglalják az immobilizációt, a mozgás megakadályozását vagy korlátozását egy nyaki gallérban vagy glória mellényben.

Műtétre lehet szükség, ha a törés neurológiai tüneteket eredményezett és / vagy a gerinc instabillá vált. Az egyik műtéti lehetőség az elülső csavarrögzítésnek nevezett eljárás. Ezen eljárás során a sebész a nyak elejéről közelít a csigolyához (elülső megközelítés), és egy belső rögzítést helyez el, hasonlóan a csavarokhoz, hogy a csigolyákat a csont gyógyulásakor a helyén tartsa.

Egy másik lehetőség: a nyak hátsó részéről végrehajtott hasonló eljárás (hátsó megközelítés). Ezen eljárás során a sebész beolvasztja a C1 és C2, az első és a második csigolyát.

A stabil odontoid törések kezelése továbbra is ellentmondásos. A sebész meghatározza a legjobb kezelést minden betegnek és helyzetnek.

Felkészülés a kinevezésre

Drs. Paul C. McCormick, Michael G. Kaiser, Peter D.Angevine, Alfred T. Ogden, Christopher E. Mandigo, Patrick C. Reid és Richard C. E. Anderson (gyermekgyógyász) szakértők a II-es típusú odontoid törések kezelésében. Bármelyikük felajánlhat egy második véleményt is.