Az alvászavarok diagnosztizálása és kezelése során a hypopnea nem tekinthető klinikailag jelentősnek, kivéve, ha az áramlás 30% vagy nagyobb csökkenése 10 másodpercig vagy tovább tart, és 4% -os vagy annál nagyobb deszaturáció társul a személy O2-szintjében, vagy ha az alvás felizgatását vagy töredezettségét eredményezi. 2 a vérben nő, és az oxigén szintje a beteg vérében csökken a légutak elzáródásának súlyosságával. Ez a zavaró légzési mintázat zavaró alvási szokásokat generál, amelynek következménye, hogy ezek az egyének fokozott fáradtságot, letargiát, csökkent koncentrálóképességet, fokozott ingerlékenységet és reggeli fejfájást okozhatnak. Alapvetően ezek az egyének rendkívül fáradtak, mivel nem tudnak jó éjszakát aludni.

A hipnópiák lehetnek központi jelentőségűek, azaz a gyengülés és a légzési erőfeszítések részeként, vagy obstruktív eredetűek. Az obstruktív hypopnea során az obstruktív apnoéhoz képest a légutak csak részben záródnak, azonban ez a lezárás még mindig elegendő ahhoz, hogy fiziológiás hatást okozzon, azaz oxigén-deszaturációt és / vagy az izgatásban végződő légzési erő növekedését okozza.

A Hypopnea Index (HI) kiszámítható úgy, hogy az alvási periódus alatt a hypopnea események számát elosztjuk az alvás óráinak számával. Az Apnoe-Hyponea Index (AHI) egy súlyossági index, amely egyesíti az apnoét és a Mindkettőjük kombinációja az alvási apnoe súlyosságát eredményezi, beleértve az alvászavarokat és a deszaturációkat (alacsony oxigénszint a vérben). Az apnoe-hypopnea indexet, mint az apnoe indexet és a hypopnea indexet, az apnoék számának elosztásával számítják ki és hipopne mint az alvási órák száma szerint. Az alvási apnoe mérésére használt másik index a légzési zavar index (RDI). Az RDI hasonló az AHI-hez, azonban az RDI olyan légzőszervi eseményeket is tartalmaz, amelyek technikailag nem felelnek meg az apnoe vagy a hypopnea definícióinak, például a légzési erőfeszítéssel összefüggő izgalom (RERA), de megzavarják az alvást.