A pleurális tér anatómiailag a tüdõhöz szilárdan csatlakozó zsigeri membrán és a mellkasfalhoz szorosan csatlakozó parietális membrán (aka a bordák között). A pleurális térben pleurális folyadék található. Ez a folyadék felületi feszültséggel tartja össze a két membránt, mivel a két üveglap közötti vízcsepp megakadályozza a szétválást. Emiatt, amikor a bordaközi izmok a bordát kifelé mozgatják, a tüdőt is kihúzzák, csökkentve a nyomást a tüdőben, és levegőt húzva a hörgőkbe, amikor “belélegezzük”. A mellhártyatér állandó negatív nyomásállapotban van (a légköri nyomáshoz képest).

Ha a mellkas fala és így a mellhártya területe kilyukad, vér, levegő vagy mindkettő bejuthat a mellhártyába tér. Levegő és / vagy vér áramlik a térbe, hogy kiegyenlítse a nyomást a légkör nyomásával. Ennek eredményeként a folyadék megszakad, és a két membrán már nem tapad egymáshoz. Amikor a bordaketrec kimozdul, már nem húzza magával a tüdőt. Így a tüdő nem tágulhat, a tüdőben lévő nyomás soha nem csökken, és a hörgőkbe nem kerül levegő. A légzés nem lehetséges. Az érintett tüdő, amelynek nagyon sok elasztikus szövete van, összezsugorodik az úgynevezett összeesett tüdőben.