A Harpagophytum procumbens mély, homokos talajokban lakik, és olyan területeken fordul elő, ahol alacsony az éves csapadékmennyiség (150–300 mm / év). Évelő, gumós növény, évente termő kúszó szárakkal. A föld feletti szárak az első esőzések után jelennek meg, és aszályok vagy fagyok után visszahalnak. A szárak perzisztens elsődleges gumóból nőnek, és több másodlagos gumó (a betakarított szervek) nő a húsos gyökerek végén lévő elsődleges gumóból. A növény tudományos és közönséges nevét fás kapszuláinak megakasztott tüskéiből kapja (lásd a fotót). Az érett gyümölcs lassan nyílik meg, így egy adott évben a vetőmagnak csak 20-25% -a tud talajjal érintkezni. A magok magas fokú nyugalmi állapotban vannak. Alacsony légzési arányuk van, és több mint 20 évig életképesek maradhatnak a vetőmagban.
Az ördög karom kereskedelmének fenntarthatósága évek óta kérdéses. Mindegyik ország kormánya, ahol előfordul (tartományi államok; Namíbia, Botswana és Dél-Afrika) politikákat és szabályozásokat dolgoztak ki a faj védelme, a fenntartható betakarítás meghatározása és a betakarítók folyamatos megélhetésének biztosítása érdekében. Különböző időkben a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) javasolta a faj védelmét. A tartományállamok azonban intézkedéseket hajtottak végre a kereskedelem fenntartható kezelése érdekében, és visszavonták a faj CITES általi védelmére vonatkozó javaslatot.
Különböző tanulmányok vizsgálták a betakarított és betakarítatlan populációk biológiai és ökológiai követelményeit. Számos korai rövid távú tanulmány Botswanában vizsgálta a faj ökológiai követelményeit. Más, valamivel újabb tanulmányok feltárták az erőforrást, és megvizsgálták a fenntartható betakarítási módszereket.
A betakarított fajok ökológiai követelményeinek ismerniük kell a faj betakarításának kezelését annak fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Stewart és Cole (2005) a faj betakarításával járó komplex gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőket vizsgálta. Stewart (2009) a dél-afrikai Kalahari szavannák népességszerkezetét, sűrűségét, növekedését, mortalitását, valamint a betakarított és betakarítatlan populációk mag- és gyümölcstermését vizsgálta. A növénysűrűség és a populáció szerkezete jelentősen különbözött a túlzottan legeltetett és a fű által uralt területek között, ami arra utal, hogy a különbségek oka lehet a szűkös vízért és tápanyagokért folyó verseny. A másodlagos gumók kísérleti eltávolítása (betakarítás) egyik betakarított méretosztályban sem volt szignifikáns tényező a mortalitás szempontjából. A betakarítás szintén nem befolyásolta a növekedést, bár a közepes méretű osztályba tartozó növények a vizsgált időszakban mind a betakarított, mind a betakarítatlan populációkban jobban növekedtek. A gyümölcstermelés nagymértékben változó volt, az érett gyümölcsöket csak kedvező körülmények között termelték. E kísérleti betakarítás körülményei között a faj rugalmasnak tűnik a betakarításhoz, a betakarításnak alávetett növények túlélnek, valamint a betakarítatlan növények is. Az élőhely térbeli változó jellege és maguk a növények plaszticitása miatt azonban a tényleges betakarított területekről nagyszámú növényről kell betakarítani az adatokat, hogy jobban megértsék a faj élettörténetét.
