Elfogy a víz? A Föld felszínén lévő víznek csak 3% -a édesvíz. Ennek kevesebb mint 0,5% -a fogyasztható ivóvízként. Ha nem tesznek sürgős intézkedéseket, várhatóan világszerte egyre több városban tapasztalható súlyos vízhiány. A BBC legfrissebb elemzései olyan városokat soroltak fel, mint Peking, Tokió és London azok közé a városok közé, amelyekben a legvalószínűbb az ivóvíz fogyása a közeljövőben. Elérhetőség?
Az éghajlatváltozás várhatóan súlyosan megváltoztatja a globális vízkészletek mennyiségét, minőségét és térbeli eloszlását. A melegebb hőmérséklet növeli a párolgást, megváltoztatja a levegő nedvességtartó képességét és megváltoztatja az esőzési szokásokat. Az IPCC legfrissebb jelentése arra a következtetésre jutott, hogy általában a nedves régiók nedvesebbek, a száraz területek pedig szárazabbak lesznek. A szélsőséges események, például az aszályok és a kánikulai gyakoriságának és intenzitásának növekedése szintén hozzájárul a vízterheléshez és a vízhiányhoz.
A klímaváltozás talajvízkészletekre gyakorolt hatásának úttörő tanulmánya nemrégiben megjelent a Nature Climate Változás. A tanulmány kimutatta, hogy a víztartó rétegekben tárolt talajvíz, amely a világ otthoni vízellátásának 36% -át biztosítja több mint 2 milliárd ember számára, rendkívül érzékeny a jövőbeni éghajlatváltozásra.
A felszín alatti vizeket olyan földalatti víztartó rétegekben tárolják, amelyeket a csapadék és a talaj nedvessége. Lehet-e kimerülni ez a talajvíz, és potenciálisan arra ösztönözheti a bolygót, hogy elfogyjon a víz? A kutatók azt találták, hogy a globális víztartó rétegek 44% -át teljes mértékben érinti és kimeríti a klímaváltozás következtében az elkövetkező 100 évben az esőzések intenzitásának és mintázatának változásai miatt. A szárazabb területek felszín alatti víztartaléka természetesen lassan alkalmazkodik a föld feletti légköri és éghajlati változásokhoz, de a túlzott vízkivétel és a szélsőséges szárazság egyéb hatásai még tovább súlyosbíthatják a regionális vízterhelést.
Lehet, hogy Önnek is tetszik: Kínában sertéshús-válság van?
Egy másik friss tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a teljes víz a szárazföldi vízgyűjtőkben a tárolás az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. A NASA GRACE műholdjának gravitációs műholdas megfigyelései alapján a kutatók kiszámolták, hogy a víztárolás évente 100 milliárd tonnával csökken, ami az éghajlatváltozásnak és a fenntarthatatlan vízgazdálkodásnak tudható be. Tekintettel arra, hogy a szárazföldi medencék nagy része száraz területeken található, jelentős következményei vannak a regionális vízterhelésnek.
A víztárolók csökkenésének következménye, hogy hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez. A földrendszer tömegének megőrzése miatt a szárazföldi medencékben elveszett víz a vízgőz-fluxus változásán keresztül befolyásolja a globális tengerszintet. A szárazföldi vízgyűjtők vízvesztesége az elmúlt 10 évben megfigyelt globális tengerszint-emelkedés körülbelül 10% -át tette ki.
Miért fontos a vízciklus?
Egyre nagyobb az egyetértés azon gondolat körül, miszerint az antropogén éghajlatváltozás már jelentősen megváltoztatja a globális vízforgalmat, és az édesvízforrások fenntarthatósága veszélybe kerül.
Urbanizáció és a háztartások édesvízigényének exponenciális növekedése a vízhiány mögött álló tényezők, különösen a bizonytalan vízellátással rendelkező régiókban. Fokváros, az első modern város, ahol 2018-ban ténylegesen elfogyott az ivóvíz, szenvedett a rendkívüli szárazság, a rossz vízgazdálkodás és a túlzott fogyasztás összefolyása miatt. A csövek szárazak voltak, és ezrek maradtak sorban ivóvízért. Hasonlóképpen Kínát is veszélyezteti a víz elfogyása; az egy lakosra jutó összes megújuló vízkészlet évente 2 018 köbméter, a Világbank szerint 75% -kal kevesebb, mint a globális átlag.
Az olyan zavaró technológiák, mint a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás, kulcsot jelenthetnek az új és merész megoldások. Az intelligens mesterséges szivattyúkkal, amelyek az AI-t használják fel a talajvíz-felhasználás elemzésére és a szivattyúk meghibásodásának előrejelzésére, Kína vidékén kísérleteztek, amelynek eredményeként optimalizálták a vízfelhasználást, és ezzel csökkentették ennek az egyre drágább, folyékony aranynak a pazarló szétszóródását. a dologi internet (IoT) rendszerrel való menedzsment megközelítés lehet a válasz. Az IoT-rendszer olyan fizikai objektumok hálózatát jelenti, amelyeket kommunikációs szoftverek, vezeték nélküli környezeti érzékelők és automatizált vezérlőrendszerek ágyaznak be.Az IoT-rendszer figyelemmel kísérheti a szerkezeti integritást és a környezeti tényezőket, és kommunikálhat a rendszer többi részével valós idejű kockázatelemzés elvégzése érdekében. Az IoT infrastruktúrái rendkívül sikeresek voltak a szél- és naperőmű-telepek hatékonyságának optimalizálásában a kockázat és redundancia minimalizálása, valamint a teljesítmény maximalizálása révén. A vízgazdálkodás IoT rendszere autonóm módon képes figyelemmel kísérni a levegő, a víz és a talaj viszonyait, és a hulladék csökkenthető az időjárási eseményekre és a vízigényre adott megfelelő válaszokkal. A kormányoknak befektetniük kell az IoT kutatásába, jelentős hosszú távú megtakarítások és a vízgazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében.
