(em ″ pī ″ ē′mă)

Hangok meghallgatása ennek a témának a kiejtése, vásároljon előfizetést vagy jelentkezzen be.

A gennygyűjtemény a testüregben, pl. a mellhártyatérben.
LÁSD: thoracentesis
INCIDENCE
Az Egyesült Államokban évente 100 000-re körülbelül 6 ember kerül kórházba empyemával. Az empyemában szenvedők száma megduplázódott 1996 és 2008 között; a növekedés legnagyobb részét a staphylococcus fertőzések növekedése okozta.
Okok

A a betegséget általában a tüdőgyulladás vagy a tüdőtályog fertőzésének helyi elterjedése okozza, de a vér vagy nyirokrendszeren keresztül a pleurális térbe juttatott organizmusok vagy a rekeszizom alól felfelé nyúló tályog okozhatja. Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus és A Klebsiella pneumoniae a leggyakoribb kórokozó, de az anaerob organizmusok empirát is okozhatnak.
TÜNETEK ÉS JELEK
A betegek általában eléggé betegek, h magas láz és izzadás, rossz közérzet, étvágytalanság és fáradtság. Gyakran fordul elő tachycardia, mellhártyagyulladás, köhögés és nehézlégzés. A genny és a jelenlévő folyadék mennyiségétől függően a fizikális vizsgálat egyenlőtlen mellkasi tágulást, tompaságot mutathat az ütőhangokon, és csökkent vagy hiányos légzési hangokat hallhat az érintett területen. A fibrinos adhéziók kitölthetik a pleurális teret és gátolhatják a tüdő tágulását.
DIAGNOSZIS
Az empyema diagnosztizálható közvetetten mellkas röntgensugárzás, számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás útján, vagy végérvényesen thoracentézissel (nagy furatú tű behelyezése a a pleurális tér). A folyadék eltávolítása a pleurális térből anyagot szolgáltat a szervezet tenyésztési és érzékenységi vizsgálatához, és elősegíti a fertőzés megoldódását.
KEZELÉS
A gennyes váladékot és folyadékot thoracentesis segítségével ürítik ki, és egy vagy több mellkasi csövet helyeznek a víz alatti tömítéssel ellátott ládaelvezetés szívással. Szükség lehet a vastag bevonat műtéti eltávolítására a tüdő felett (dekortikáció) vagy a borda reszekciójára, hogy lehetővé váljon a nyílt vízelvezetés és a tüdő tágulása. A szokásos öltözködési óvintézkedéseket alkalmazzák, ha a páciens nyílt vízelvezetéssel rendelkezik. Gyógyszereket, például urokinázt injektálhatunk a pleurális térbe a rostos tapadások minimalizálása és a mellkasi cső szabadalmaztatásának elősegítése érdekében; műtéti vízelvezetésre lehet szükség. Az intravénás antibiotikum-terápiát a kórokozó érzékenysége alapján alkalmazzák. Az oxigént a kapcsolódó hypoxia kezelésére adják be.
BETEGEK ÁPOLÁSA
A betegnek fel kell készülnie az eljárásra és az azzal járó hatásokra, és sürgetnie kell, hogy normálisan lélegezzen, és kerülje a köhögést, a sóhajtást vagy a hirtelen mozgást. Az életjeleket felmérjük az eljárás előtt, alatt és után, és megfigyeljük a beteget szinkop, légzési nehézség vagy pneumothorax szempontjából. A mellkas steril előkészítése a tű behelyezése vagy bármilyen bemetszés előtt kötelező. Miután a folyadék véglegesen megtalálható, például ultrahangvizsgálattal, a mellkas falán lévő bőrt elaltatják, általában lidokain injekcióval egy kis (29 vagy 30 g) tűvel. Egy nagyobb tűt mélyebben behelyeznek a lágy szövetekbe, és közvetlenül a borda felett vezetik (nem alatta, ahol a borda neurovaszkuláris köteg található). A beteg hirtelen, intenzív fájdalmat fog tapasztalni, amikor a tű behatol a parietális mellhártyába. Ezután nagyon széles furatú tűt (12 vagy 14 g) használnak a folyadék eltávolításához a pleurális térből. A mintákat azonnal egyedi betegazonosítókkal kell ellátni és laboratóriumba kell küldeni elemzés céljából (pH, sejtszám, tenyészetek, vegyszerek, gombák és saválló bacillusfoltok). Az eljárás befejezése után a beteg életjeleit, oxigéntelítettségét és tüneteit figyelemmel kísérjük a pneumothorax jeleinek kimutatására. Bármely bent lévő vízelvezető rendszer fedettsége megmarad; a vízelvezetés mennyiségét, színét és jellemzőit dokumentálják; és a beteg védve van a vízelvezető cső véletlenszerű elmozdulásától. Megnövekedett folyadék- és fehérjetartalom biztosított, és megfelelő fájdalomcsillapítás biztosított. Javasoljuk a légzési gyakorlatokat és az ösztönző spirometria alkalmazását. A beteget még helyén lévő vízelvezető csővel otthoni vagy rehabilitációs ellátásba engedhetik. Szükség szerint házi egészségügyi ellátást szerveznek.