Durkheim az anómiát a társadalmi szétesés állapotának tekinti. Egy nagy horderejű társadalmi változás (itt: iparosítás, a munkamegosztás strukturális elvének bevezetése) miatt egyre inkább megjelennek a társadalmi differenciálódások (pl. Szegények – gazdagok, városi – vidéki, vallási – szekularizáltak stb.). A régi struktúra- és rendelvek eltűnése gyengíti a társadalmi kohéziót. Ennek eredményeként az általános társadalmi szabályokat már nem tartják be; a kollektív rend feloldódik, és kialakul az anómia állapota. Ennek következménye az öngyilkosság és a bűncselekmények arányának növekedése.

Fő támogató

David Émile Durkheim

Elmélet

Durkheim anómiájának elmélete leírja a korai industrializmusban kialakuló társadalmi munkamegosztás és az emelkedő öngyilkossági ráta hatásait. Ennek megfelelően a társadalmi felfordulások idején a „kollektív tudat” meggyengül, a korábbi normák, az erkölcsi meggyőződés és az irányítás elapad. A társadalom társadalmi tagjainak és életstílusának egységességén alapuló régi társadalmi strukturális elvek eltűnnek, és egyre inkább felváltják őket a munkamegosztás elve. Itt a munkamegosztás több mint gazdasági elv, de képviseli a központi társadalmi értékalapot és lehetővé teszi a szolidaritást a társadalom tagjai között. A krízisek általában, az öngyilkosságok vagy akár a bűncselekmények a szociális kóros állapotok jelei Ez veszélyezteti az anómia állapotát (szabálytalanság).

Durkheim megjegyzi, hogy a bűnözés mindenütt jelen van, vagyis nem volt és nem volt olyan társadalom, amelyben ne voltak eltérés a normától. Ebben a tekintetben a bűncselekményt kezdetben nem társadalmi patológiának kell tekinteni – a társadalmi alapvető zavarának értelmében Ellenkezőleg, a modern társadalomban a munkamegosztás által jellemzett bűnözés a normák tisztázásának a funkciója. Csak maga az eltérés és a norma megszegésének szankcionálása révén válik a norma érvényessége a társadalom minden tagja számára láthatóvá és megerősíti annak érvényességét. A bűnözés tehát a munkamegosztáson alapuló társadalomban működőképes, és megerősíti a kollektív tudatot.

Csak a bűnözés túlzott mértéke jelzi a társadalmi szabályok betartásának hiányát és a csökkenő kollektív tudatot. Ha a társadalomban a deviáció válik szabállyá, és a hedonista-egoista cselekedetek, valamint az emberi ösztönök átveszik a hatalmat, fennáll az anómia veszélye.

Következmény a büntetőpolitikára

Nyilvánvalóan a Durkheim tézisei szerint a politikai célnak az anómia állapotának megakadályozására kell törekednie a társadalomban. Ez legalább az állam számára lehetséges azáltal, hogy sikeresen közli az értékeket és az erkölcsi koncepciókat, amelyek a társadalom minden tagjára egyformán vonatkoznak. Ha a társadalom vagy az állam világos és egyértelmű szabványosítást ír elő, akkor az egyén felismeri és lemond bizonyos vágyakról, vagy szigorúan korlátozza számos igényét.

Ennek előfeltétele azonban egyrészt az, hogy a tagok a társadalom elfogadja a megállapított normák tartalmát, és nem csak a szankcióktól való tiszta félelem miatt tartja be azokat (ez az elfogadás azonban csak akkor várható el, ha az áruk elosztása a társadalmi struktúrában nem túl egyenlőtlen). Másrészt a normát meghatározó társadalom stabilitása előfeltétel: a gazdasági vagy társadalmi összeomlás, valamint a társadalmi változások idején bekövetkező egyéb változások gyengítik a kollektív tudatot és megkérdőjelezik a korábban megosztott erkölcsi elveket.

Összefoglalva elmondható, hogy Durkheim szerint egyrészt a társadalmi normák világos és egyértelmű kommunikációja, másrészt a gazdasági és társadalmi tényezők stabilitása a társadalmakban megakadályozhatja a fokozott bűnözés kitörését.

Ráadásul Durkheim szerint bizonyos számú eltérés normális, és mindig megtalálható minden társadalomban.

Kritikai értékelés & Relevancia

Durkeim elméletét a deviáns magatartás társadalmi magyarázataként értékelni kell, amikor a kriminológia még gyerekcipőben járt.

Durkheim mind a kezdeti iparosításra vonatkozó kifejezett hivatkozása, mind a feltételezés morális irányultságú a társadalomban r kortársnak tűnnek ma. Nagy erőfeszítések és fantázia nélkül azonban meg lehetne nevezni a modern társadalmak két kortárs szerkezeti elvét, például a gazdaságosítást és a globalizációt, amelyek a társadalmi-gazdasági erőforrások egyenlőtlen eloszlásának okai, és így az anómiás állapot okai is lehetnek. .

Ezenkívül az anómia csak Durkheim számára hasznos a túlzott bűnözés és az öngyilkosságok magyarázataként, míg a mindennapi bűnözéssel és annak okaival egyáltalán nem foglalkoznak.

Irodalom

Elsődleges irodalom

Másodlagos irodalom

Videó