32.5.2: A magyar felkelés
Az 1956-os magyar forradalom nem sokkal azután történt, hogy Hruscsov megszervezte a Rákosi Mátyás magyar sztálinista vezető, de az új rendszert a szovjet hadsereg hamar összetörte.
Tanulási cél
Vizsgálja meg a magyar felkelés körülményeit
Kulcsfontosságú pontok
- Az 1956-os magyar forradalom nem sokkal azután történt, hogy Hruscsov elintézte Rákosi Mátyás sztálinista vezetőjének eltávolítását.
- A népfelkelésre reagálva az új rendszer hivatalosan feloszlatta a titkosrendőrséget, kijelentette, hogy kivonul a Varsói Szerződésből, és ígéretet tett a szabad választások visszaállítására.
- Válaszul a szovjet hadsereg betört és leverte a forradalmat.
- Magyarok ezreit tartóztatták le, börtönözték be és deportálták a Szovjetunióba, és megközelítőleg 200 000 Hunga rians a káoszban elmenekült Magyarországról.
- Nagy Imre magyar vezetőt és másokat titkos tárgyalások nyomán kivégezték.
Kulcsfogalmak
Rákosi Mátyás zsidó magyar kommunista politikus, 1945 és 1956 között a Magyar Kommunista Párt vezetője, 1949 és 1956 között a kommunista Magyarország tényleges uralkodója. Lelkes sztálinista, kormánya a Szovjetunió műholdja volt. Titoisták Olyan emberek, akik követik a Josip Broz Titóval kapcsolatos politikákat és gyakorlatokat a hidegháború idején, amelyet a Szovjetunióval szembeni ellenállás jellemez.
Az 1956-os magyar forradalom vagy az 1956-os magyar felkelés országos lázadás volt a Magyar Népköztársaság kormánya és a szovjet által szabott politikája ellen, amely 1956. október 23-tól november 10-ig tartott. , ez volt az első komoly fenyegetés a szovjet ellenőrzés ellen, mivel a Szovjetunió erői a második világháború végén elűzték területéről a náci Németországot, és behatoltak Közép- és Kelet-Európába.
A lázadás diáktüntetésként kezdődött. , amely több ezer embert vonzott Budapest közepén keresztül a Parlament épületébe, hangszórókkal ellátott kisteherautóval hívta fel az utcákat a Szabad Európa Rádión keresztül. Őrizetbe vettek egy hallgatói küldöttséget, amely belépett a rádió épületébe, hogy megpróbálja közvetíteni a hallgatók igényeit. Amikor a küldöttség szabadon bocsátását a kinti demonstrálók követelték, az Állambiztonsági Rendőrség (ÁVH) az épületen belül rálőtt. Az egyik diák meghalt, zászlóba csomagolva a tömeg felett tartották. Ez volt a forradalom kezdete. A hír elterjedésével rendetlenség és erőszak tört ki az egész fővárosban.
A lázadás gyorsan elterjedt Magyarországon és a kormány összeomlott. Ezrek szerveződtek milíciákká, és harcoltak az ÁVH és a szovjet csapatokkal. A szovjetbarát kommunistákat és az ÁVH-tagokat gyakran kivégezték vagy bebörtönözték, a volt politikai foglyokat pedig szabadon engedték és felfegyverezték. A radikális, rögtönzött munkástanácsok önkormányzati ellenőrzést vontak ki a kormányzó Magyar Dolgozók Néppártjától, és politikai változásokat követeltek. Egy új kormány hivatalosan feloszlatta az ÁVH-t, kijelentette, hogy kivonul a Varsói Szerződésből, és ígéretet tett a szabad választások visszaállítására. Október végére a harcok szinte abbamaradtak, és a normalitás érzése kezdett visszatérni.
Miután bejelentette, hogy hajlandó tárgyalni a szovjet erők visszavonásáról, a Politikai Iroda meggondolta magát és a forradalom leverésére törekedett. November 4-én nagy szovjet haderő támadta meg Budapestet és az ország más régióit. A magyar ellenállás november 10-ig folytatódott. A konfliktusban több mint 2500 magyar és 700 szovjet katona halt meg, és 200 000 magyar menekültként menekült el. A tömeges letartóztatások és felmondások ezt követően hónapokig folytatódtak. 1957 januárjáig az új szovjet telepített kormány elnyomta a közvélemény minden ellenzékét. Ezek a szovjet fellépések, miközben megerősítették a keleti blokk feletti ellenőrzést, elidegenítettek sok nyugati marxistát, ami a nyugati kommunista pártok tagságának feloszlásához és / vagy jelentős elvesztéséhez vezetett.
A forradalomról folytatott nyilvános vitát elnyomták Magyarországon. több mint 30 éve. Az 1980-as évek olvadása óta intenzív tanulmányok és viták tárgya. A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-es beiktatásakor október 23-át nemzeti ünnepnek nyilvánították.
Magyar felkelés: Magyarország zászlaja, kivágott kommunista címerrel. A lyukú zászló a forradalom szimbólumává vált.
Háttér
Magyarország kommunista állammá vált Rákosi Mátyás súlyosan tekintélyelvű vezetése alatt. Rákosi uralkodása alatt a Biztonsági Rendőrség (ÁVH) megtisztítások sorozatát kezdte, először a Kommunista Párton belül, hogy véget vessen Rákosi uralkodásának ellenzékének.Az áldozatokat “titoistáknak”, “nyugati ügynököknek” vagy “trockistáknak” bélyegezték ugyanolyan jelentéktelen bűncselekmény miatt, mint a nyugati idő eltöltése a spanyol polgárháborúban való részvétel érdekében. Összességében az összes közép- és alsó szintű párt fele tisztviselőket – legalább 7000 embert – megtisztítottak.
1950-től 1952-ig a Biztonsági Rendőrség erőszakkal költözött át emberek ezreire, hogy ingatlant és lakást szerezzenek a Dolgozók Néppártjának tagjai számára, és hogy eltávolítsák az értelmiségi és a „polgári” osztály. Ezreket tartóztattak le, kínoztak meg, bíróság elé állítottak, és koncentrációs táborokba zárták őket, keletre deportálták vagy kivégezték őket, köztük az ÁVH alapítóját Rajk Lászlót. Egy év alatt több mint 26 ezer embert kényszerítettek áttelepítésre Budapestről. Ennek következtében a munkákat és a lakhatásokat nagyon nehéz volt megszerezni. A deportáltak általában szörnyű életkörülményeket éltek meg, és rabszolgamunkaként internálták őket a kolhozokba. Sokan a rossz életkörülmények és az alultápláltság következtében haltak meg.
A Rákosi-kormány alaposan átpolitizálta Magyarország oktatási rendszerét, hogy kiszorítsa az oktatott osztályokat egy „kínlódó értelmiséggel”. Az orosz nyelv tanulása és a kommunista politikai oktatás országos szinten kötelezővé vált az iskolákban és az egyetemeken. A vallási iskolákat államosították, az egyházi vezetőket pedig a kormányhoz lojálisak váltották fel. 1949-ben letartóztatták és elítélték a magyar katolikus egyház vezetőjét, Mindszenty József bíborost. árulásért életfogytig tartó szabadságvesztésre. Rákosi alatt Magyarország kormánya az egyik legelnyomóbb volt Európában.
A zúzott felkelés
Miután a sztálini diktátor Rákosi Mátyás helyét Nagy Imre követte Sztálin halála után, A lengyel reformista Władysław Gomułka néhány reformista kérést teljesíteni tudott, a tiltakozó magyarok nagy száma összeállította az 1956-os magyar forradalmárok követeléseinek listáját, beleértve az ingyenes titkos szavazó választásokat, a független törvényszékeket, valamint a sztálini és a rákosi magyar tevékenységet. Georgy Zhukov szovjet védelmi miniszter, a szovjet harckocsik Budapestre léptek, a tüntetők pedig a Parlament ellen támadtak kényszerítette a kormány összeomlását.
A forradalom idején hatalomra került új kormány hivatalosan feloszlatta a magyar titkosrendőrséget, kinyilvánította szándékát, hogy kilép a Varsói Szerződésből, és ígéretet tett a szabad választások visszaállítására. A szovjet Politikai Iroda ezt követően arra törekedett, hogy egy nagy szovjet erővel leverje a forradalmat Budapestre és az ország más régióiba. Körülbelül 200 000 magyar menekült el Magyarországról, mintegy 26 000 magyar embert állított bíróság elé az új szovjet telepített Kádár János-kormány, és közülük 13 ezret börtönbe zárták. Nagy Imrét Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt 1958 júniusi titkos tárgyalásai után kivégezték. 1957 januárjára a magyar kormány elnyomta a közvélemény minden ellenzékét. E magyar kormány erőszakos elnyomó tevékenységei elidegenítették sok nyugati marxistát, ugyanakkor megerősítették a kommunista ellenőrzést az összes európai kommunista államban, ápolva azt a felfogást, hogy a kommunizmus egyszerre volt irreverzibilis és monolitikus.
