A távérzékelők adatokat gyűjtenek észleli a Földről visszaverődő energiát. Ezek az érzékelők lehetnek műholdakon vagy repülőgépekre szerelhetők.
A távérzékelők lehetnek passzívak vagy aktívak. A passzív érzékelők reagálnak a külső ingerekre. A visszaverődő természetes energiát rögzítik. vagy a Föld felszínéről bocsátják ki. A passzív érzékelők által detektált leggyakoribb sugárforrás a visszavert napfény.
Ezzel szemben az aktív érzékelők belső ingereket használnak a Földről szóló adatok gyűjtésére. Például egy lézersugaras távérzékelő rendszer vetít egy lézert a Föld felszínére, és megméri azt az időt, amelyre a lézer visszaverődik az érzékelőjéhez.
A távérzékelés sokféle felhasználási lehetőséggel rendelkezik sok különböző területen:
- Parti alkalmazások: A partvonal változásainak figyelemmel kísérése, az üledéktranszport nyomon követése és a parti jellemzők feltérképezése. Az adatok felhasználhatók a part menti térképezéshez és az erózió megelőzéséhez.
- Óceán alkalmazások: Figyeljék az óceán keringését és a jelenlegi rendszereket, mérjék az óceán hőmérsékletét és hullámmagasságát, és kövessék a tengeri jeget. Az adatok felhasználhatók az óceánok jobb megértésére és az óceán erőforrásainak kezelésére.
- Veszélyértékelés: Hurrikánok, földrengések, erózió és áradás követése. Az adatok felhasználhatók a természeti katasztrófa hatásainak felmérésére és felkészültségi stratégiák készítésére, amelyeket a veszélyes esemény előtt és után is alkalmazni kell.
- Természeti erőforrások kezelése: A földhasználat figyelemmel kísérése, a vizes élőhelyek feltérképezése és a vadon élő élőhelyek feltérképezése. Az adatok felhasználhatók a városi növekedés által a környezetre okozott károk minimalizálására és a természeti erőforrások legmegfelelőbb védelmének eldöntésében.