Publikálva 2019. december 4-én

Bár gyakran felcserélhető módon használják, a „kegyelem” és az „irgalmasság” sok szempontból különbözik egymástól.

Dióhéjban ugyanazon érme két oldala. A kegyelem olyan ajándék, amelyet nem érdemelünk meg, miközben az irgalom nem kapja meg a nekünk járó büntetést.

Zavarosnak tűnik? Bontjuk le apránként.

A szótárban a kegyelmet udvarias jóakaratként definiáljuk. Vagyis nem kérik és nem is érdemlik meg, hanem szabadon megadják. Az irgalom viszont az együttérzés és a kedvesség, amelyet valaki iránt mutat, akinek a hatalma a büntetés vagy a bántás. Ez egy cselekedet, amelynek célja valakinek a szenvedéseinek enyhítése.

Tegyük fel ezt úgy: tegyük fel, hogy valaki megpróbálta kirabolni a házát. Megtudta, hogy a rabló éppen kétségbeesett helyzetben van, és egyáltalán nem szándékozik bántani. A rendőrség felhívása helyett a tolvaj kegyelmét választotta, és elengedte az ügyet – ez irgalom. Aztán adtál neki egy kis ételt és néhány dollárt, hogy átvészelje ezt a megpróbáltatást – ez a kegyelem.

Egy olyan világban, ahol a hibákat gyorsan büntetik, és a jóakarat csak az érdemeseknek szól, a kegyelem és az irgalmasság abszolút szükségszerűség.

Kegyelem és irgalom a kereszténységben

A Biblia egyik legkiemelkedőbb története Dávid királyé. Annak ellenére, hogy nagy uralkodó volt, parázna és házasságtörő volt. De nincs egyedül. Rengeteg más bibliai szereplő tett valami szörnyűséget életük egy pontján. Saul hitetlen, Mózes kételkedő, Jákob pedig hazug volt.

Ennek ellenére Isten tanúbizonysággá tette őket, és felhasználta céljainak megvalósításához. Nemcsak megbocsátott nekik, hanem irdatlan szívességgel is felruházta őket.

Mint ezek a bibliai szereplők, mindannyian részesülünk Isten irgalmában és kegyelmében is. Annak ellenére, hogy újra és újra vétkezett, kedvességet és együttérzést mutatott nekünk. Még egyetlen fiát is elküldte, hogy mindannyian megmenekülhessünk – ez a kegyelem olyan cselekedete, amelyet nem érdemelünk meg.

A keresztény teológiában a kegyelmet gyakran két típusba sorolják: a közös és a megmentő kegyelembe. Az előbbi egyetemes. Isten kegyelme ez az egész emberiség számára, tekintet nélkül a benne való hitre. A közönséges kegyelemre példa a teremtés szépsége, az élet, amelyet élvezünk, és a rendelkezésünkre álló források. Ez a fajta kegyelem magában Jézus Krisztusban nyilvánul meg, akit mindnyájunk megmentésére küldött. (Kapcsolódó: 5 alkalommal Jézus tanított minket a kedvességről)